9.fejezet

Kiszálltam a kocsiból és nem kaptam levegőt. Ekkora bevásárlóközpontot! Magyarországon még álmodni sem merek ilyen nagy plázát. Csillogott-villogott a napsütésben. –Biztos, hogy ide szabad bemennünk?- kérdeztem félve Harrytől. – Persze kisasszony! A Westfield Mall csakis a vásárlók miatt jött létre. Csak ön után. –nyugtatott meg Harry és kinyitotta előttem az ajtót. A lélegzetem is elállt.265 üzlet tele ruhával és ékszerekkel, vagyis amit egy lány pontosan kívánhat. Gyorsétterem és 14 mozi is található benne. Sehol sem volt össze graffitizve és ezt nagyon jónak találtam. Ugyanis Budapesten szinte mindenhol firkák borították a falakat. –Azt hiszem, mindjárt elájulok- suttogtam. –Lehetőleg ne!- támogatott fel Harry és egy ékszerüzlet felé irányított. Megálltam a kirakat előtt, mert valamin megakadt a tekintetem. –Ó de gyönyörű!- mondtam inkább csak magamnak, de rögtön elszomorodtam. Az ára 40 font. Nekem annyim nincs. Mosolyt varázsoltam az arcomra és Harry után siettem. Bementünk a H & M- be és egy csomó ruhát felpróbáltunk (na, jó csak én). Felvettem egy koktélruhát és végigmentem Harry előtt, mint egy manöken. Harry röhögött, majd arra hivatkozva, hogy pisilnie kell, kiment a boltból. Mire átvettem a normál ruhámat már vissza is jött. Nagyjából minden harmadik boltnál megálltunk és nézelődtünk. Ő megvárt engem addig, amíg nézegettem a gyűrűket. Lehet, hogy nem érdekelte, de legalább úgy csinált. Majd amikor egy órabolt elé értünk, ő kezdett el lelkesen hadoválni nekem, amit én türelmesen hallgattam. Az emelet végén megpillantottam egy boltot, ami ne Direction-ös cuccokat kínált. –Harry, muszáj odamennem!- könyörögtem neki, mire végül engedett. Berohantam a boltba és a pólók között válogattam, de mivel már mindegyik megvolt nekem áttértem a bögrékre. A szemem a polc sarkába vándorolt, ahol, már egy kicsit megporosodott, de még jó állapotban lévő bögre árválkodott. Harry volt rajta, amint egy cetlit nyújt a kamerába, amin az van, hogy I love you <3. 15 font. Szuper! Boldogan kifizettem az árát, ami tulajdonképpen 10 font volt. Gondolom leszámítottak az eredeti árból egy keveset. –Na, mi jót vettél?- kérdezte a bolt ajtajában ácsorgó Harry. Felmutattam neki a szerzeményem, mire felvonta a szemöldökét, de utána elmosolyodott. – Még nincs meg! De végre már teljes a gyűjteményem!- lelkendeztem. –Neked meg van a világon megjelent összes bögre rólunk? – tudakolta elképedve. –Most már igen!- ujjongtam és magamhoz szorítottam a kis bögrécskét. –Na, gyere- hívott a liftbe és a moziszinten álltunk meg. -Mit nézzünk? A Ted jó lesz?- kérdezősködött Harry. Igent válaszoltam. Bevonultunk a moziba és leültünk a puha piros székekbe. Az egész filmet végigröhögtük. Egyrészt mert 3D-ben néztük és a film iszonyatosan vicces volt, másrészt mert az emberek mindig hátrafordultak és lepisszegtek. (:D) Kijöttünk a plázából és Harry a Doveri tengerpart felé kormányozta az autót. –Itt volt a WMYB! Ez az volt egyik álmom, hogy eljussak ide!- kiáltottam nevetve, miközben a hajamba belekapott a szél. Ráálltam egy sziklára és a két kezemet „Titanicosan” kitártam. A nap is lassan lejjebb kúszott az égen. Tökéletes időzítés volt. Harry odaállt mögém és átkarolta a derekam. Elkezdtem énekelni a My heart will go on-t. Harry is énekelni kezdte, bár többnyire halandzsázva, de nem zavart. A kezét levette a derekamról és valami hideget éreztem a nyakamon. Lepillantottam és önkéntelenül elmosolyodtam. Az a nyaklánc volt, amit kinéztem magamnak. Hátrafordultam és megöleltem Harryt. Boldogan visszaölelt. Elengedtem, és a nap felé fordultam. Abban a pillanatban nyugodott le. Úgy nézett ki, mintha a tengerben merült volna el. Harry egy piknikkel is készült. (De aranyos!) Miután megettük a szendvicseket, hátradőltem a takarón. Harry ugyanígy tett, csak nem mellém, hanem az ellenkező oldalon feküdt le. –Látod a göncöl-szekeret?- tudakoltam Harrytől. –Nem. Te látod?- Nem- mondtam nevetve. –Odanézz! Egy hullócsillag!- kiáltottam fel hirtelen és a karommal az ég felé mutattam. –Kívánj valamit. – ajánlotta Harry. Engedelmesen becsuktam a szemem és kívántam. Bárcsak teljesülne!- Na, mi a kívánságod?- megráztam a fejem. - Nem mondhatom el, mert különben nem teljesül. – És te mit kívántál?- Ha te nem mondod el, én sem. –tudatta velem Harry. –De sejtem, hogy te mit kívánhattál. - Csakugyan?- kíváncsiskodtam. Harry felemelkedett és én is így tettem. Óvatosan megsimogatta az arcomat. Lassan közelebb hajolt. Kb. még egy centire lehetett a szám a szájától, amikor megkérdezte: - Biztosan tudni akarod?- Arcomon éreztem forró leheletét. Belenéztem zöld szemébe és megszólaltam. –Igen. – Harry odahajolt hozzám és száját a számra tapasztotta. Ajka meleg volt. Gyomromban felébredtek a pillangók és érzetem, hogy az arcom tűzforró lesz. De gondolkozás nélkül visszacsókoltam. Kirázott a hideg. Az első csókom! Harry kinyitotta a szemét és csodálkozva pillantott rám. Eltávolodott tőlem, rám mosolygott és adott egy puszit a homlokomra. Tekintete az enyémet kereste. Most viszont már én hajoltam oda hozzá.