8.fejezet

Amikor végre ki tudtam nyitni a szemem, már déli 12 óra volt. Csodálkoztam, hogy a fiúktól nem ébredtem fel, elvégre ez alatt a néhány nap alatt már tudtam micsoda hangerőre képesek. Furcsállottam, hogy a szobámban vagyok, mert úgy emlékeztem, hogy miután beszálltunk az autóba beszélgettünk valamiről, de aztán totál homály. Nagyot nyújtózkodtam és a szekrényemben kezdtem megfelelő öltözet után kutakodni.  Kiválasztottam, majd lehuppantam a gépem elé. Bianca már vagy 15-ször hívott. Még nem jelentkezett ki, úgyhogy benyomtam a hívás gombot. Nemsokára Bianca feje jelent meg a képernyőn. –Szia, Lara! El se tudod képzelni mennyire hiányoztál!- köszöntött boldogan. – Na mesélj, mi történt veled?- El se hiszed! Én és Harry-itt Bianca kuncogni kezdett – bennragadtunk a London Eye egyik fülkéjében! Tök sötét volt meg minden. Nagyon féltem!- elmondtam Biancának töviről-hegyire, hogy eddig miket csináltunk. Még a barbikat is megmutattam neki, amitől röhögő görcsöt kapott. – Lara figyelj! Utána jártam a neten és Harry egy irtó nagy lovelace! –suttogta nekem Bianca bizalmasan, mire én csak értetlenül pislogtam. –Jajj, szoknyavadász, nőcsábász, szoknyapecér, nőfaló stb. Érted?- Most már igen- bólintottam mosolyogva. –A legfontosabb dolog, hogy ne hagyd magad elcsábítani! Oké? Legyél titokzatos! – Oké, oké, köszi, a tanácsokat- mondtam neki és felálltam, hogy kimenjek az ajtón. Egy levelet pillantottam meg a földön. Lehajoltam és szétnyitottam. Ez állt benne: Kedves Lara! Eljönnél velem este valahová? Bejárnánk a várost vagy mondjuk, elmennénk a tengerpartra? HAZZA Amint elolvastam a rövid levélkét, megállt bennem az ütő. Úristen! Harry Edward Styles randira hívott? Engem? Mivel érdemeltem ezt ki? –Mi az ott a kezedben?- kérdezte Bianca. Kikerekedett szemekkel ránéztem és sikoltottam egy nagyot. –Harry randira hív! – suttogtam a döbbenettől és a kamera elé tartottam az irományt. –Áááááá!- sikoltott fel Bianca. –Tudom! Ááááá!- és még egyszer rázendítettem. –Jól van Lara. Szerintem fogadd el, mert ha nem akkor azt fogja hinni, hogy nem szereted. Várj. Ugye szereted?- szögezte nekem. –Ezt most komolyan kérdezed? Most hogy megismertem még jobban imádom. De tényleg. Amikor együtt énekeltük a Forever Young-ot olyan édes volt. Meg hát amúgy is, eléggé kedves velem- vontam meg a vállam. –Akkor meg feltétlenül mondj igent! Drukkolok nektek!

*Harry * -A sikításából ítélve szerintem megkapta az üzeneted- állította Zayn. –Liam szerinted mit fog mondani?- Liam elfordult a tévétől. –Harrynek minden lány igent mond. Ez természetes. –Egyetértek Liammel. - hallottunk egy hangot a hűtőből. –Oké. De szerintetek hova menjünk? –kérdeztem tőlük. –A pláza jó lesz. A lányok imádják a plázát, ha engem kérdezel- kiáltotta Louis a fülembe, amitől frászt kaptam. –De a tengerpart se rossz ötlet. Fűszerezheted egy kis tábortűzzel- ajánlotta Liam. –Óóóó! A mi számunk megy a tévében!- jelentette ki Louis. Odaugrált a tévé mellé és énekelte a Live while we're young-ot. Mind a négyen röhögtünk rajta.

*Lara* Lesiettem a lépcsőn és észrevettem, hogy Louis épp az új számukat énekli. –Ne már! Ne csúfítsd el a számot! Ezt így kell!- mondtam Louisnak és végigénekeltem a dalt. Mikor befejeztem mindenki leesett állal bámult. Még Niall is, aminek következtében látszott a szájában a félig megrágott kaja. –Mi van?- kérdeztem értetlenkedve. Harry nagy nehezen megszólalt. –Gyönyörűen énekelsz. – a dicsérettől elpirultam. Igyekeztem témát váltani. –Ö kik kér reggelit? Esetleg rántottát?- vetettem fel. –Én!- jelentkezett Niall. Nevetve nekiálltam a rántottának. Fél füllel hallottam amint Louis odasúgja Harrynek. – Ha én dicsérem meg, tuti, hogy nem pirult volna el! – elmosolyodtam, majd tálaltam a reggelit. Bocsánat ebédet. Nemsokára végeztek az evéssel. Kimentem mosogatni és Harry jött utánam. –Igen vagy nem?- tudakolta zavartan. – Igen- válaszoltam neki magyarul. –Mi?- kérdezett vissza bambán. –Igen- váltottam vissza angolra. Amikor Harry meghallotta a választ, arcán megkönnyebbült mosoly terült szét. –Akkor pláza és tengerpart. Jó lesz? - Nekem bármi jó- jelentettem ki rögtön. –Akkor 3 órára készülj el!- közölte Harry és otthagyott engem a tányérokkal.  Kedves mondhatom! De attól még szeretem.