13.fejezet

Kb. hajnali3 óra lehetett, amikor felriadtam, egy hatalmas villámlásra. Már épp vissza akartam magam bugyolálni a takarómba, amikor eszembe jutott, hogy Louis kint alszik. Felpattantam és kirohantam a medence szélére. Az égre néztem, és már sötét esőfelhők gyülekeztek. Löttyintettem egy kis vizet Louis arcába és felsegítettem a földről. Álmosan pillantott rám, de végül sikerült bevonszolnom a házba. Lerogyott a fotelbe és már hortyogott is. Megnyugodva visszafeküdtem, de kettő igen kellemetlen dolog akadályozott meg ebben. 1. A távirányító nyomta a derekam, 2. Harry úgy horkolt, hogy biztos voltam benne, hogyha a közvetlen közelében lenne egy hegy, tuti, hogy rögtön leomlana. Kinyitottam a hűtőt, de az Niall zabálása miatt sajnos üres volt. Felbattyogtam a szobámba és bekapcsoltam a laptopom. Felnéztem Twitterre de Bianca üzenetein kívül (- Mikor jössz már videóchatre???  Hallod? LARA!!!-) üzenetein kívül nem volt semmi érdekes.  Már fáradt sem voltam. Nagy unalmamban a telefonomon átállítottam Harry nevét Harry <3- re. Az eső kopogott, nem is inkább dübörgött az üvegen. Kinéztem az utcára és a holdfényben megláttam egy sötét árnyékot az utcán rohanni. Egy lány volt. Gondolkoztam, hogy vajon lemenjek-e? Hirtelen döntöttem és még én is meglepődtem a gondolatomon. Egy vadidegen lányt kövessek az utcán? A tegnapi ruhámban aludtam, így nem is kellett átöltöznöm. Felkaptam a táskám és a házkulcsot, és kiléptem az ajtón. A lány megállt, de nem miattam. A cipőm kopogott az aszfalton. A lány megperdült és szőke haja csapzottan hullott a vállára. Rögtön felismertem. Ő volt Cloé Ramsay.  Kiskoromban találkoztunk. Igaz, hogy Magyarországon születtem, de egy ideig együtt jártunk oviba. Nem szerettem, mert mindig kinevetett és a hajamat tépkedte. Azon az ovis napon, mielőtt visszamentünk volna Magyarországra, csendes pihenő közben levágtam a haját. Amikor aludt persze. Megsejtette, hogy én voltam és rögtön beárult. Büszkén álltam a sarokban, mert hát én holnap elmentem onnan, de neki vagy 1 hónapjába került, mire visszanőtt a haja. Tudtam, hogy nem felejtette el, és azt is tudtam, hogy meg fogja bosszulni, ami vele történt. Nem ismert meg, mire magamban hálát adtam az időjárásnak. A levegő is párás volt, így az arcomat csak elmosódva láthatta. –Ki az?- kiáltotta. –Ö, Kate Jasmine vagyok. Megláttalak az ablakomból és idejöttem. –mutatkoztam be. –Igazán?- húzta fel a szemöldökét. –Cloé Ramsay- nyújtott kezet. –Tudod, hogy merre van Harry Styles háza?- szeme csillogott, de megráztam a fejem. –Te tényleg azt keresed hajnali 2 órakor, hogy hol lakik Harry Styles?- kérdeztem hitetlenkedve. –Persze! Ú, te nem fázol?- tudakolta és megdörzsölte a karját. –De-bólintottam- amúgy hány éves vagy? Én 17. – Cloé ovis kora óta azt szerette, ha a lányok körbeugrálják, és ha csak vele törődnek. –Én is! Volt egy nyereményjáték, tudtad? Állítólag egy Lara Taylor nevű lány nyert. –a nevem említésekor ránéztem, de nem láttam benne semmi indulatot. - Bejössz hozzánk?- meglepetésemre mosolyogva mondta ezt. Lehet, hogy már megváltozott. –Sajnos nem lehet, csak kiszaladtam ide, hogy megnézzem, mit csinálsz. Anyukám már biztos aggódik. –megcsörrent a mobilom, mire felkaptam. –Egy pillanat- kértem bocsánatot Cloétól és beleszóltam a telefonba. –Szia, anya! Oké, oké már megyek is! Jó, szia! Puszi! –egyébként Harry hívott és fogalma sem volt miért szólítom anyának. Kinyomtam a hívást és elköszöntem Cloétól. Elkérte a telefonszámom, mire én is az övét. Integettem, majd elkezdtem sétálni az utcán. Egy darabig róttam a köröket, hogyha Cloé néz, ne tudj hol lakom. Ahogy ténferegtem Cloéra gondoltam. Benyitottam a bejárati ajtót és Harry karjában találtam magam. A házban jó meleg volt és mivel egy kicsit kihűltem, ez nagyon jól esett. –Mégis hol voltál?- szögezte nekem Harry a kérdést. –Egy barátnőmmel találkoztam-vágtam rá. Harrynek elkerekedett a szeme. –Van barátnőd, aki Londonban lakik?- megráztam a fejem és helyesbítettem. –Egy volt barátnőmmel találkoztam. –Ó, oké. Akkor fáradj beljebb. – Örömmel besétáltam és felszaladtam a szobámba. Átöltöztem a pizsimbe és leültem a tv elé. Harry is felcsoszogott a lépcsőn kezében egy nagy tál popcornnal. –Mit nézünk?- kérdezte miután feldobott egy kukoricát, és elkapta a levegőben. –Disney channelt. Most a Manny mester megy, de nemsokára kezdődik az amerikai sárkány- néztem meg a műsorújságot. –Úúú, dejóó! –ujjongott. –A H2O mikor kezdődik? –Azt hiszem 6 órakor- válaszoltam rögtön. Egy idő után Harrynek dőlve bealudtam. 10 óra lehetett, mire elkezdett költögetni. –Lara, ébredj fel! Reggel van! Már a H2O-nak is vége!- duruzsolta a fülembe. –Oké. Olyan éhes vagyok.  Van itthon kaja?- Harry gondolkodott és leszaladt a konyhába. Kihasználva az alkalmat, már fel is öltöztem. Lebattyogtam a lépcsőn és eszembe jutott, hogy pár nap múlva, már megyek is vissza Magyarországra! Leültem a kanapéra és lábaimat Louis hátára tettem. Leeshetett a fotelből, mert a szőnyegen aludt. –Hát Lara, el kell, menjünk vásárolni, mert itt nincs semmi ehető dolog. Kivéve ezt, ha meg akarod enni- mutatott fel egy megpenészedett baracklekvárt. –Fúj, ez undorító! Minek tartatotok ilyeneket?- kérdeztem Harrytől, mire megvonta a vállát és visszatette a hűtőbe. Megforgattam a szemeimet, és felkeltem a kanapéról. Kivettem a lekvárt a hűtőszekrényből, de rögtön leejtettem, mire az üveg széttörött a padlón. –Áááá, ebben kukac is van!- sikoltottam fel, és biztos voltam abban, hogy a sikításomra mindenki felébredt. Egy fél órámba került eltakarítani a koszos-büdös- penészes- undorító zselés izét. Addigra Harry is elkészült, és elindultunk vásárolni. A sarkon volt egy kis butik, úgyhogy oda mentünk be kenyeret, párizsit, sajtot és minden ehető dolgot venni. Az eső még mindig esett és az ég is szürke volt még. Harry felajánlotta, hogy menjünk sétálni a parkba. Az aszfalt tele volt tócsákkal, aminek egyáltalán nem örültem. Utálom az esős napokat. A lélegzetünk fehér felhőként látszódott a párás levegőben. Körbesétáltuk a parkot és párszor megálltunk, hogy Harry autogramokat osztogasson. Egy lány még tőlem is kért egyet, amin eléggé meglepődtem. Teljesen más volt, mint a többi rajongó. Odajött hozzánk és kedvesen kérte el, nem sikoltozott, ölelgette Harryt vagy dobálta valamivel, hanem úgy, mint egy tök normális ember. Rocky volt a neve. A füléből fehér fülhallgató lógott és lehetett hallani mit hallgat. A Stole my heart volt. Megkértem, hogy csatlakozzon hozzánk. Harry sem bánta és összebarátkoztunk vele. Megtudtuk róla, hogy 16 éves, két bátyja van (szegény!) és pár saroknyira lakik a mi házunktól. Nemsokára sajnos mennie kellett így elbúcsúztunk egymástól. Felírtam a telefonszámomat egy darab papírra és titkon a kezébe csúsztattam. Elmosolyodott és integetve elsétált. Harry váratlanul megszólalt. –Lara állj meg! –engedelmesen megálltam. –Most mosolyogj! Légyszi! –kérlelt. –Jó, de miért?- tudakoltam. –Csak úgy!- nógatott Harry. Összeszorítottam a számat, erre Harry megcsikizett. Önkéntelenül elnevettem magam. Harry elvigyorodott. –Imádom, amikor mosolyogsz. Mosolyognom kell tőle. – megpusziltam az arcát és kéz a kézben hazaindultunk.