5.fejezet

Hajnali két órakor csengetett az ébresztőórám. Előkészítettem a laptopom, (rajta egy olyan képel, amin egy macska megeszik egy galambot) egy szerpentin sprayt, a telefonomat (Természetesen felveszem.) és egy ébresztőórát. Lábujjhegyen ellopakodtam Louis szobájáig. Óvatosan benyitottam és egy székre tettem a laptopomat úgy, hogy Louis az ágyból is jól lássa. A gép kék fénye megvilágította Louist aki javában horkolt. Alig bírtam megállni, hogy fel ne röhögjek. Az ébresztőórát beállítottam, hogy két perc múlva csengessen. Bekapcsoltam a telefonomon a videót és kisurrantam a szobából. Megálltam a falnál és rövid mondatokban ismertettem a helyzetet. A kezembe kaptam a szerpentin spray-t. Nemsokára egy visítást hallottam, és amikor egy mozgó alak kirohant az ajtón lefújtam szerpentin sprayyel.  Felkaptam a laptopom és az ébresztőórám és spuriztam vissza a szobámba. Fülelni kezdtem, és nemsokára bosszús hangokat hallottam. –De nézzétek meg itt volt!- mondta kétségbeesett hangon Louis. –Biztos Lara volt, amiért tegnap Felelsz vagy Mersz!-ben, azt a feladatot mondtam Liamnek, hogy ugorjon rá. – Felültem az ágyamban, a laptopomat kikapcsoltam, a szerpentin sprayt és az ébresztőórámat eldugtam. Alvást mímeltem és hallottam, hogy a szobám ajtaja kinyílik. –Látod Louis- suttogta Liam – én mondtam, hogy nem ő volt. –Ezt egy módon deríthetjük ki- lépett Harry az ágyam mellé és fellibbentette a takarót. Milyen jó ötlet volt, hogy ráfeküdtem, a tárgyakra! Harry óvatosan visszatakargatott és kisétált a szobámból.  Liam ott maradt, de erről én természetesen nem tudtam. Kinyitottam a szemem, de gyorsan be is csuktam, remélve, hogy nem vette észre. –Most lebuktál Lara! – vigyorgott diadalmasan. –Ne mondd el senkinek!- figyelmeztettem, mert előfordulhat, hogy téged is egy ilyen meglepetés ér. - fenyegettem meg. - Amúgy meg mondtam már, hogy tilos bejönni a szobámba?- kérdeztem és egy hirtelen mozdulattal elővettem a szerpentin sprayt és telefújtam a haját. – Oké mehetsz, nem ejtek túszokat- hessegettem kifelé és kulcsra zártam az ajtót. Majd lefeküdtem az ágyamba és álomba szenderültem. Amikor felébredtem még javában aludta az igazak álmát mindenki. Lementem a nappaliba és kinéztem az ablakon. Hihetetlen milyen gyönyörű panorámája van ennek a háznak. Leültem az egyik bárszékre és bambán meredtem magam elé. Dobbanásokat hallottam a lépcsőn, ezért gyorsan lebújtam a bárpult mögé. A titokzatos személy pont oda ült le, ahonnan néhány másodperccel ezelőtt felpattantam. Csodálkozva vettem észre, hogy a sprayt még mindig a kezemben szorongatom. Amilyen halkan csak tudtam, levettem a kupakot és a támadásra készültem. Háromig számoltam magamban, majd felugrottam és telefújtam Harry haját rózsaszín szerpentinnel. Álmosan felpillantott, és amikor meglátott engem sprayyel a kezemben felpattant és körbe-körbe kezdett rohangálni. Gondolom azt hitte, hogy bors spray. –Nyugi nyugi, állj már le!- próbáltam leállítani a még mindig rohangáló Harryt, többnyire sikertelenül. Nem sokkal később meglátta magát a tükörben és elkezdett sipákolni olyanokat, hogy: Mit műveltél a hajammal? Szedd le, szedd le! Én eközben végig rajta röhögtem, aztán nagy kegyesen kiveregettem a hajából a szerpentint. Elköszöntem tőle, hogy felmegyek átöltözni. A szobám irányába tartottam, amikor észrevettem, hogy Harry követ engem. Hirtelen megálltam, mire Harry belém ütközött. Újra elindultam, majd megint megálltam. Hallottam, hogy Harry is megállt. –Te most követsz?- húztam fel az egyik szemöldököm.  –Nem- mondta Harry gyorsan, én meg folytattam a szobámba az utamat. Amikor a szobám elé értem, hirtelen befutottam az ajtón és megpróbáltam bezárni. Ekkor Harry is nekifeszült az ajtónak. Természetesen ő sokkal erősebb volt, mint én, ezért –már minden mindegy- alapon elengedtem az ajtót, ami következtében Harry beesett a szobámba. –Igen, nem követsz? – kérdeztem gúnyosan, miközben Harry feltápászkodott.  – Oké lebuktam – tette fel védekezően a kezét, majd csak bámult rám. – Kifelé- tettem határozó mozdulatot a kezemmel. – Különben…  – ezt a mondatot nem tudtam befejezni, mert Harry közbeszólt. –Különben? – kérdezte vigyorogva. A kezemben tartott szerpentin sprayre néztem, és Harry haját kezdtem méricskélni. – Jól van, jól van, megyek, csak a hajamat ne bántsd! – Hátrált kifelé az ajtón. Megvártam a megfelelő pillanatot és becsaptam az ajtót és határozott mozdulattal elfordítottam a zárban a kulcsot. A szemem sarkából azonban észrevettem egy kis zöld villanást. Odapillantottam és egy kamera nézett velem farkasszemet. Úgy csináltam, mintha nem vettem volna észre és elkezdtem levenni a pólómat. Mielőtt teljesen levettem volna ˝véletlenül” kisétáltam a kamera látóteréből, és amikor visszaértem már rajtam volt az összes ruhám. Belehajoltam a kamerába és egy vigyor kíséretében belemondtam, hogy rajtam nem lehet kifogni. A földszintről egy hangos –A francba!- kiáltást hallottam és muszáj volt elnevetnem magam.  Kikapcsoltam a kamerát és lesiettem a lépcsőn. Harryt ott találtam Louisval , Niallel, Liammel és Zaynnel együtt, akik mind egy sötét képernyőt bámultak. Gondolom nem vették észre, hogy ott vagyok, mert zavartalanul folytatták a beszélgetést. –Mondtam, hogy valami eldugottabb helyre kellett volna tenned a kamerát- bökte oldalba Harryt Zayn. –Bocsi sietnem kellett- vont vállat Harry. –Most mit csináljunk? –túrt a hajába Louis és felállt a többiekkel szemben, csakhogy így engem is meglátott, amint karba tett kézzel, várakozó arccal nézek rá. – Ó a fenébe - ejtette le a karjait-nekem most vécére kel mennem. Elindult, de én még idejében elkaptam a karját és visszahúztam. – Mindenki ott marad, ahol van és elmondjátok mit is csináltok most pontosan. –Harry ötlete volt – mondta gyorsan Niall és mint aki jól végezte dolgát, hátradőlt a kanapén. –Jól van - sóhajtott Harry. – Elismerem én találtam ki és bocsánatot kérek. –Ugyan már, úgyse lehet rád haragudni – bocsátottam meg neki. –De cserébe el fogunk menni még ma a London Eye-hoz. –Oké – bólintottak bele mindannyian. Alig harminc perc múlva, már útra készen is álltunk.