3.fejezet

2 és fél óra a repülőn nem volt valami kellemes. Beállta a nyakam, a mellettem lévő hortyogott, az előttem ülő pedig folyton olyan ételekről beszélt, amik a kedvenceim, de a nevüket hallva rám tört a hányinger. Egyetlen menedékem a fülemben lévő fülhallgató volt, amiből végig One Direction számok szóltak. A bőröndömet magam után húztam. Leültem egy székre a váróban és vártam, hátha meglátok egy táblát a nevemmel a tömegben. Nem is kellett sokat ülnöm máris megláttam egy Lara Taylor feliratot. Rögtön felpattantam és a táblát tartó férfi felé siettem. –Helló Paul vagyok a fiúk biztonsági őre- mondta a férfi és kezet fogott velem. –Én meg Lara Taylor – hadartam izgatottan. –Lara? Louis ezzel a névvel piszkálta Harryt. Furcsa. –jegyezte meg a férfi komolyan, de láttam, hogy a szeme körül nevetőráncok vannak. Beszálltunk egy lesötétített ablakú kocsiba és végül megálltunk egy stúdió előtt. –Bocs hogy most idejövünk, a fiúknak most itt kell csinálniuk valamit. –Beterelt egy stúdióba és halkan azt súgta nekem- Még senki sem tudja, hogy itt vagy, és senki sem tudja, hogy te nyertél. Ezt most ne mondd el senkinek, oké? –Bólintottam mire Paul rám kacsintott. Elbújtam az ajtó mögé és izgatottan vártam mi történik.  A stúdióba bejött Paul és egy másik férfi, a mikrofonok mögé pedig beállt a One Direction!  Paul, a férfi és én láthattuk őket, de ők minket nem, mert olyan ablak van itt, mint az akváriumban. Egyik felén belátsz, másikon meg csak a tükörképedet látod. Harry pont szemben állt velem. Úgy éreztem, hogy egyenesen rám szegezi a tekintetét. Észrevettem, hogy az ablakon van egy ici-pici folt, amin keresztül be lehet látni a stúdióba. Harry kérdőn felvonta a szemöldökét amolyan –Te meg hogy kerülsz ide?- pillantással majd elmosolyodott. A Live While We’re Young-ot énekelték. Harry a szólója közben végig rám mosolygott én meg pirultam. (Pedig nem vagyok az a fajta, pirulós lány!!!) Amikor befejezték a számot Harry odaállt mellém takarva mindenki elől.  –Mit keresel itt? – suttogta. –Én nyertem a nyeremény játékban - suttogtam vissza neki. –Tényleg, ez tök jó!- mondta fellelkesült hangon Harry. Ez egy kicsit hangosra sikeredett ezért mindenki kérdő tekintettel Harry felé fordult. –Kivel beszélgetsz?- kérdezte Louis. –Senkivel. Miért? Ne, ne gyere közelebb!- Louis eközben elindult Harry felé, de megtorpant. –Harry kezdesz nagyon furcsán viselkedni- dörzsölte meg az állát Louis. –Ez nagyon gyanús. NAGYON GYANÚS!- kiáltotta, amitől mindenki hátrahőkölt. –Oké, mindenki menjen ki. Te utoljára Harry-mutatott Harryre. Mindenki kiment, de Louis vetett még egy utolsó gyanakvó pillantást Harryre és kiment a szobából.             –Figyelj Harry-fogott a magyarázatba Paul- meglepetés lesz, hogy már ma itt van a nyertesünk.  Ne mond el senkinek oké?- Harry erre már nem válaszolhatott, mert az ajtó nyílt és beestek rajta a többiek. Gondolom hallgatóztak, mert egymás hegyén, hátán feküdtek. Harry egy –Kicsi a rakás!- kiáltással ráugrott a fiúkra, mire egy hangos -aúúúú - volt a felelet. Louis felpillantott. –Ismerlek téged!- kiáltott fel és talpra ugrott, amire mindenki eldőlt, mert Louis volt legalul. –Te voltál a képernyőben! Én mondtam, hogy valami itt nagyon gyanús. –ezzel a mondattal körbe kezdett járni körülöttem. –Ne mondj neki semmit!- ordította Harry a kupac mélyéről. –Nem mondok semmit, becsszó!- hadartam magyarul, amire már Niall is felnézett. –Ez meg milyen nyelven volt?- kérdezte tőlem. –Magyar- váltottam vissza angolra. Erre Niall is felállt és rám ugrott, amitől elestem. –Imádom a magyarokat! – ordította az arcomba. –Oké- kászálódtam fel, de ekkor hátulról átölelt egy kar és a magasba emelt. –Áááá tegyél le!- sikítottam és bosszúsan néztem Paulra. –Én semmit sem tehetek- mentegetőzött. – Addig, nem amíg el nem mondod a neved, az életkorod és nem ölelsz meg – hallottam Louis hangját a hátam mögül. – Jól van. Lara Taylor vagyok tizenhét éves. Így nem tudlak megölelni –Louis letett én meg felé fordultam és igyekeztem kiszorítani belőle a szuszt.        –Állj, nem kapok levegőt!- sivalkodott, mire elengedtem. Ekkorra már Liam, Zayn és Harry is felállt. Körbeálltak és mind felemeltek. –Áááááá! Tegyetek le! –sikítottam már másodszorra. – Gondolom, nem kell bemutatkoznunk- tette hozzá zsebre dugott kézzel Liam én meg vigyorogva nemet intettem a fejemmel. Már a kocsiban ültünk, de még mindig Harryt vártuk, aki visszaszaladt pisilni. Elővettem a telefonom, hogy írjak egy sms-t a nagyinak, hogy szerencsésen megérkeztem. –Mutasd meg még egyszer azt a videót- kérlelt Louis. –Milyen videót? –tudakolta Zayn, aki mit sem tudott az egészről. Odavittem, és az orra elé tartottam a telefont. A kocsiban mindenki elkezdett röhögni, még Paul is, aki természetesen látni akarta azt a dolgot, amiért tegnap zengett az egész ház a nevetéstől. Pont befejeztük mire Harry megérkezett. Befészkelte magát mellém és megkérdezte miért olyan vörös az arcunk. Persze Louis védekezni kezdett, hogy semmit sem csináltunk, amit gondolom Harry nem hitt el, de annyiban hagyta a dolgot. Egy óriási ház előtt álltunk meg. Harry bekísért a szobámba ahol az elkövetkezendő hétben fogok lakni. Elámultam, mert a szoba akkora volt, mint a szobám kétszerese, pedig elég nagy szobám van. A fal fehér színű volt az ágy pedig piros. A falon egy hatalmas amerikai zászló díszelgett. Volt benne kettő szekrény, egy plazmatévé és fotel. Igazi csajos birodalom. Harry otthagyott, hogy rendezkedjek be. Amint egyedül maradtam, első dolgom volt felhívni Biancát, hogy mi történt velem.