15.fejezet

*Harry szemszöge*

Ott voltam, amikor Larát elütötte az autó. És mindez az én hibámból történt. Rögtön tárcsáztam a mentőket, mire Liam rögtön odarohant hozzám. –Te meg mégis mi a f*szt csináltál?- ordított rám. –Mi? –kérdeztem még mindig kábán a sokktól. –Tudod te, hogy miről beszélek! Megcsalod Larát, ráadásul a szeme előtt és még te kérdezed, hogy mi van? Túl messzire mentél! –Liam szeme haragosan megvillant és beugrott a mentőkocsiba. Visszamentem a házba és kiáltottam egyet. –Emberek! A bulinak vége! Most! Mindenki húzzon kifelé! -Chloé odajött hozzám. –Mi a baj édes? Mi történt az előbb?- kérdezte és megsimogatta az arcomat. Elkaptam a kezét és elléptem tőle. –Hagyjál békén te kis ku**a!- ordítottam. – Tűnés a házamból!- tettem hozzá és kilöktem az ajtón. Látszott rajta, hogy meglepődött, de egy kis papír fecnit dugott a kezembe. –A telefonszámom. Majd hívj fel!- megvártam, amíg az összes ember elmegy, majd amikor egyedül maradtam elhajítottam a papírdarabkát. Legszívesebben üvölteni tudtam volna.

*Lara szemszöge*

Hol vagyok? Mi ez a nagy feketeség? Ez a halál?- gondolkodtam magamban. Vannak olyan filmek, amiben állítólag, ki lehet lépni a testedből. Most pontosan ez történt. Furcsa volt látni összetört önmagamat, amint Liam aggódva fölé hajol. Körülnéztem. A mentőkocsi szélsebesen száguldott a kórház felé. Nemsokára megérkeztünk és a hátsó ajtó kinyílt. Éles fény hatolt a félhomályba és ettől hunyorognom kellett. Infúziót dugtak a karomba és betolták a testemet a kórház ajtaján. Halkan beszálltam a liftbe és átsétáltam jó pár emberen is. A lift megállt a hatodik emeleten. Bevittek a műtőbe. Úgy döntöttem, nem nézem végig, amíg a testemet műtik így kiültem az egyik székre. Liam váratlanul ott termett mellettem és sóhajtva a kezébe temette a fejét. –Jól vagy?- kérdeztem. Hangom olyan volt, mintha a szél suttogott volna. Liam sajnos nem hallhatta. Megcsörrent a mobilja, mire rögtön felvette. Nem éreztem, helyénvalónak megtörni a csendet, ezen a kihalt folyósón. Rápillantottam a telefon kijelzőjére és elfacsarodott a szívem. Harry volt. Liam felállt és bement a férfi mosdóba.   Követtem, mint egy árny. (Tulajdonképpen jelenlegi helyzetemben tényleg az vagyok.) Harry hangját is hallottam. –Mi történt vele?- kérdezte ijedten Harry. –Betolták a műtőbe. Többet én sem tudok. –válaszolta fagyosan Louis. Harry hangja elcsuklott. –Nagyon sajnálom. –Liam halkan beleszólt a készülékbe. –Úgy gondolom, hogy nem tőlem kéne bocsánatot kérned. - Igazad van- Harry hangja tompán szűrődött ki, Liam keze közül. –Jó éjt-válaszolt Liam és lerakta a telefont. Néztem még őt pár pillanatig, majd gondoltam egyet és kislisszoltam a mosdóból, le egyenesen az udvarra. Kiléptem az úttestre és vártam egy autót. Rögtön jött is egy, bár elég nagy sebességgel. Elkaptam a kocsi tükrét és jó erősen megmarkoltam. A következő pillanatban lábaim, már nem is érték a földet. Abba az utcába értünk ahol a házunk van. Ellazítottam karizmaimat és ráestem a hideg, nedves aszfaltra. Érdekes, hogy bár olyan vagyok, mint egy szellem, az esés attól még fájt. Egy alakot pillantottam meg a ház ajtajának támaszkodni. Louis volt. Átléptem a csukott ajtón és a lesötétített nappaliban találtam magam. Harry a lépcsőn tartott felfelé, közben pedig a telefonját nyomkodta. Felé vettem az irányt, de mintha megérezte volna a jelenlétem, felkapta a fejét és felment a lépcsőn. Szorosan a nyomában voltam. Harry megállt a kisebb folyósón, ami a szobák között volt. Megállt és leszegte a fejét. Egy csillogó tárgyat pillanthatott meg a félhomályban.  Lehajolt és felvette a tenyerébe. Áthajoltam a válla fölött, hogy én is szemügyre vehessem. Harry kezén a szív alakú nyakláncom nyugodott. Ezüstkeretbe foglalt szív alakú köve, hidegen ragyogott. Harry sóhajtott egyet. Benyitott a szobámba és óvatosan az íróasztalomra tette a nyakláncot. Tekintete a laptopom felé fordult. Bekapcsolta. Nem állítottam be jelszót, így már rögtön beléphetett a fiókomba. A háttérképemen Bianca és én voltunk, amint nevetve átkaroltuk egymást. Csak most döbbentem rá, mennyire hiányzott a barátnőm. A hangja, a nevetése és a karja amint átölel. Harry elmosolyodott. –Harry- suttogtam. A mosoly lehervadt az arcáról és a hangom irányába fordult. –Van itt valaki?- kiáltotta.  Hogyan hallhatja a hangom? Á, biztosan nem engem hallott meg, hanem egy nyikorgást, vagy becsapódott az ajtó, stb. Harry telefonja megrezdült. Egy üzenete érkezett Twitteren. Na és vajon kitől? Chloétól. A harag fellángolt bennem és szólásra nyitottam a számat. Azonban nem volt időm megszólalni. Elkezdtem párologni. Biztosan most ébredek fel a való testemben- gondoltam. Három másodperccel később, már semmi nyoma sem volt, hogy itt jártam volna.