10.fejezet

Harry kocsijában ébredtem fel. Kinyitottam a szemem és majd elolvadtam. Harry a vállamra hajtva a fejét, aludt édesen. Próbáltam elővenni a telefonomat úgy, hogy nem ébresztem fel. Szerencsére sikerült. Lekaptam ezt a pillanatot. Hirtelen gondoltam egyet és kiírtam facebook-ra.  –Ó Aphrodité, Vénusz, Cupido, Hathor és Káma, a szerelem istenei és istennői, köszönöm nektek, ami megtörtént velem! –megnyomtam a küldés gombot és mosolyogni kezdtem. Miután Harry megcsókolt (!) a csillagos ég alatt, tábortüzet gyújtottunk és mályvacukrot sütögettünk. Csak arra emlékszem, hogy még egy darabig melengettem a tenyeremet a tűz melege felé tartva és eldőltem a takarón. Innentől se kép se hang. Kinéztem az ablakon és még mindig a tengerpart parkolójában voltunk. Megszorítottam a nyakláncom és hallgattam Harry megnyugtató szuszogását. Fejemet a fejére hajtottam, lehunytam a szemem és próbáltam még egyszer átélni életem eddigi legjobb napját. Egy üzenetem jött, amire gyorsan felkaptam a fejem. Biancától írt nekem és az állt benn, hogy-Lara! Komolyan, láttad te azt a képet, amit tegnap Harry feltett a Twitterre? Azt írta alá, hogy: The Girl in my Dreams… Vagyis: „A lány az álmaimban”.A képen te vagy amint éppen nevetsz, amikor sütögetsz egy pillecukrot! Ezt nem hiszem el! Majd csörizz rám!- mosolyogva megráztam a fejemet. Megint Harryre néztem, aki álmosan felpillantott rám. –Jó reggelt! Hogy aludtál?- tudakolta még egy kicsit bambán. – Köszi, jól. Amúgy, mit álmodtál? Esetleg rólam? Vagy erről a képről?- fordítottam felé vigyorogva a telefonomat. –Talán- nevetett fel és átkarolt. – Amúgy van egy meglepetésünk a számodra! Elmegyünk David Letterman beszélgetős műsorába, és téged is viszünk magunkkal! –Teljesen lefehéredtem. – Én lámpalázas vagyok!- Harry adott egy puszit az arcomra. - Nyugi, nem lesz semmi baj! Majd melléd ülök és fogom a kezedet! – erre a mondatra az is eszembe jutott, hogy most tulajdonképpen mi is van velünk. –Álljunk, csak meg egy pillanatra. Mi most járunk? – Harry magához húzott. –Ha mindenképpen akarod tudni, szerintem igen. De még nem kérdeztem meg. De ahhoz ki kell szállnunk a kocsiból. Lementünk a tengerpartra és Harry letérdelt elém. –Én Harold Edward Styles, művésznevén Harry, becenevén Hazza, ünnepélyesen megkérdezlek téged Lara Taylor. Lennél a barátnőm?- fülig érő szájjal rávágtam egy –Igen!-t – és megöleltem Harry, mire felkapott, és körbeforgott velem. Kb. úgy öt perc után végre hajlandó voltam elengedni Harryt és beszállni a kocsiba. 20 perc múlva meg is érkeztünk a házukhoz. A nappaliban Louis idegesen fel alá járkált, Niall evett, Liam tévét nézett és Zayn a tetkóit piszkálta. –Megjöttünk!- kiáltottam boldogan. Louis, Zayn, Niall és Liam egyszerre néztek fel. Elég vicces volt. –Ti most jártok vagy nem? –szögezte nekünk Louis. – Harryvel egymásra néztünk, és szinte egyszerre böktük ki, hogy igen. Louis gondterhelt arcot vágott, Niall félig mosolyt félig vicsort,(gondolom a szájában lévő kajától nem tudott mosolyogni) Liam mosolygott és gratulált, Zayn pedig kifejezte, hogy nagyon örül, hogy boldogok vagyunk és kifejezetten boldog, hogy én vagyok Harry barátnője (jujj, de jó ezt kimondani), mert a többivel egyáltalán nem szimpatizált igazán. Louis könnyekben tört ki és kifakadt, hogy a legjobb csaja megcsalta. Majd vigyorgó arccal megdicsért. –Oké egy órára el kéne készülni a showra. Úgyhogy sipirc, öltözni, mert már 12 óra van!- felspuriztam a szobámba és felvettem egy fekete miniszoknyát, egy fehér I luv feliratú pólót, egy fekete-fehér topánkát és az újdonsül nyakláncomat. Már mindenki csak rám várt, úgyhogy siettem lefelé. Harry tetőtől talpig végigmért és füttyentett egyet. Beszálltam a fekete limuzinba (!) és már vitt is a sofőr minket a stúdió felé.