23.fejezet

 Drága olvasóim! Nagyon sajnálom, hogy nem írtam új fejezetet már nagyon, nagyon, nagyon rég óta. Egyszerűen elszállt az ihletem. De! Ne aggódjatok, mert ennek a történetnek nincs vége, hála B.Blankának és P. Sárának! Nagyon köszönöm nektek! Ui. Bocsi, hogy ez a rész ilyen rövid lett, a következőt igyekszem hosszabbra csinálni! O xx

-Pedig nem más mint-itt lenézett a papírjába -A gyönyörű vámpírhölgy, aki a sarokban álldogál!-üvöltötte, és a tömeg egy emberként Bianca felé fordult. -Éééés a Batman jelmezes titokzatos ember!-mutatott Liamre. Mindketten felmentek a színpadra és átvették a díjukat. Tapsolás közben éreztem, hogy egy kéz átölel. Elmosolyodtam és visszaöleltem Harryt. -Hát te hol voltál?-kérdeztem tőle. -Próbáltam elbújni egy csúnya, gonosz szárnyas néni elől-biggyesztette le az ajkát, mire elnevettem magam. A színpadon Bianca és Liam épp meghajoltak, de most pillanatnyilag Harryt figyeltem. Belenéztem abba a zöld szemekbe amiért annyi, de annyi lány vágyakozik, ránéztem a barna göndör fürtökre, amikért minden lány megtenne bármit. Elmosolyodtam és szorosan megöleltem. Harry nem kérdezett semmit, csak visszaölelt. Fejemet a vállára hajtottam és beszívtam a parfümjének illatát. Harry gyengéden eltolt magától, és lassan felemelte a fejem. Egyre közeledtünk egymáshoz, de akkor Louis hirtelen közénk ugrott. -Talán megzavartam valamit?-kérdezte tágra nyílt szemekkel, mert mindketten elég bosszúsan néztünk rá. -Hagyjátok, majd én elintézem-jött oda Niall, akinek kis gumicukrok lógtak a szájából. Amikor végre egyedül maradtunk, akkor egyetértettünk, hogy így márnem az igazi, ezért leültünk az egyik asztalhoz. Egy ajtó mögül váratlanul kijött egy pincér és megkérdezte, hogy alkoholmentes, vagy alkoholos koktélokat kérünk-e. -Alkoho-kezdett bele Harry, de közbevágtam. -Menteset- Harry kissé morcosan nézett rám, de halkan hozzátettem. -Azt hiszem te is tudod, mi történt a múltkor amikor alkoholt ittál. Azt akarod, hogy ez újra megtörténjen?-kérdeztem, mire Harry megrázta a fejét. -Akkor jó-hagytam rá és felálltam azzal az indokkal, hogy kimegyek a mosdóba. Belenéztem a tükörbe, és egy olyan valaki nézett vissza rám, akiről, meg voltam bizonyosodva, hogy nem én vagyok. Hát, nem csoda, hogy Harry megijedt tőlem. Elvigyorodtam és visszamentem Harryhez, aki már egy nagy szivárványszínű koktélt iszogatott. -Alkoholmentes?-húztam fel kérdőn a szemöldököm és az asztal oldalának támaszkodtam. -Teljes mértékben-emelte fel a poharát Harry és odanyújtott egy piros folyadékkal teli poharat. -Eperkoktél, egy eperszemnek-húzta féloldalas mosolyra a száját, mire adtam neki egy -köszönöm szépen, nagyon aranyos vagy- puszit. Megittam az italomat és közben Biancát figyeltem, aki Liammel lassúzott éppen. Elnyomtam egy ásítást és rápillantottam a fali órára. Létezik, hogy már negyed tizenkettő is elmúlt? Én ilyenkor, már rég a pihe-puha ágyikómban, a Best Friends-es párnámat ölelve alszom és fejemben kergetik egymást a jobbnál-jobb álmok. Mélázásomból Harry ébresztett fel. -Min gondolkoztál el Rara?- fordul felém. -Rara?- kérdeztem meglepetten. -Igen. Tudod a Lara névnek a második fele a ra, és így lettél Rara- magyarázta Harry. -Inkább maradok Lara -mosolyodtam el. Megint ásítottam egyet, de ezt már nem tudtam eltitkolni. -Fáradt vagy?- érdeklődött kedvesen Harry. -Egy kicsit- válaszoltam. -Na gyere, kis álmos hercegnő, hajtsd a fejed az ölembe- hívott oda magához. Megforgattam a szemeimet, de mivel nagyon álmos voltam és Harry olyan hívogatóan nézett rám azzal a két zöld szemével, hogy nem tudtam nemet mondani neki.