21.fejezet

A hang irányába fordultam és megpillantottam egy Batmant, egy Supermant, egy fekete hajú zombit és egy göndör hajú, zöld szemű, szemüveges és varázspálcás vámpírt. Niall nem volt köztük, mert ő épp a büféasztalt zabálta fel. Harry odajött hozzám. –Szia szivi- köszöntött. –Öhm, szia - húztam fel a szemöldököm és már épp elfordultam volna, amikor Harry megfogta a karom. Ránéztem és a kezemmel a derekamnál lévő szalaghoz nyúltam. A szárnyak kibomlottak, kivicsorítottam a fogam, körmeimet karmok módjára behajlítottam és ráüvöltöttem Harryre. -Áááááááá!- sikított fel, és Batman nyakába ugrott. –Ments meg, ments meg!- sipította és vádlón rám mutatott. De erre én, már összecsuktam a szárnyaimat, és kedvesen mosolyogtam az engem bámuló Liamre. Hátat fordítottam, felmarkoltam egy jó nagy adag gumicukrot és eszegetni kezdtem. Egy pillanatra Biancával egymásra villant a tekintetünk, de Bianca elindult ijesztgetni az embereket. Egy szellem elém állt és hirtelen megölelt. Ugyanazzal a lendülettel, pofon is vágtam. –Aúú!- kapta a kezét az arcához. –Ha nem tudnád én Superman vagyok, csak álruhában!- magyarázta még mindig bepirosodott arcára szorított kézzel. Már majdnem felkiáltottam volna, hogy: –Nagyon sajnálom Louis!- de még idejében türtőztettem magam. –Ó bocs – csak ennyit nyögtem ki és már gyorsan iszkoltam volna fel, nehogy felismerjen. –Várj, várj- állított meg. –Megbocsátok. Elvégre nem is csoda hogy senki nem tudta, hogy Superman rejtőzik egy ilyen szellem jelmez alatt. –Az alatt pedig egy Louis- dörmögtem, de inkább csak magamnak szántam volna, de Louis meghallotta. –Honnan tudod a nevemet? –döbbent meg. –A bongyor Harry Potter kimondta és meghallottam- mutattam fejemmel az említett személy felé. Hirtelen a hangszóróból megszólalt Chris Brown-tól a Don’t make me up. A szemem felcsillant és megmondtam Louisnak, hogy ez az egyik kedvenc számom. –Akkor irány a táncparkett!- taszigált arrafelé. –De én nem tudok táncolni!- torpantam meg. –ó, hát igazából én sem- vallotta be. –Akkor csak nézzük és hallgatjuk oké? –mosolyodott el. Én bólogattam, és odaálltam az egyik asztalhoz. Louis felé fordultam és hirtelen ötlettől vezérelve el kezdtem neki mondani: - Boo Bear el kell mondanom valamit… Jár egy fiú az oviba, Harry… Haja fényes, mint a csillagok az égen… Göndör fürtjei oly csábítóak, hogy legszívesebben beletúrnék… Zöld szemei világítanak a sötétben… Arca piros, mint az Aldi epres joghurt… Azt hiszem, szerelmes vagyok… - suttogtam az utolsó mondatot és Louis karjába hanyatlotta. Louis felállított aztán felkiáltott. –Ó, most már értem… Ó, hogy te vagy Lara!- világosodott meg, mire én, megdicsértem, mint a kiskutyákat szokás. –Ügyes kisfiú!- paskoltam meg a fejét. –Oké emberek kezdődjék a KARAOKE!!!- jött fel egy mikrofonos múmia a színpadra (amit eddig észre sem vettem) és a kezében lévő listát kezdte tanulmányozni. –Hmm első legyen, mondjuk aaaa- nézett körbe az álló társaságunkon és Biancán akadt meg a tekintete- sarokban álló vámpír kisasszony!- mutatott rá a barátnőmre, aki erre riadtan rázta a fejét. –Jól van, akkor legyen a Superman mellett álló Sötét Hölgy. Ajjaj!- gondoltam magamban- Ha felmegyek arra a színpadra, mindenkin fel fogja ismerni a hangomat, legfőképpen Harry!- szinte éreztem, hogy agyamban kattognak a fogaskerekek. De zéró ötlet. Ráadásul Louisnak köszönhetően rögtön a színpad mellett teremtem. Vettem egy nagy levegőt és a kezembe vettem a mikrofont.