Megszólaltak az első akkordok a
hangszóróból és a gyomrom rögtön összeszorult. Már rögtön felismertem. Kelly Clarkson- Stronger. Louis bátorítóan
rám mosolygott. Nyugi Lara- gondoltam. - Lélegezz ki-be. Akkor megnyugszol. Egy
pillanatra lehunytam a szemem. Nem muszáj énekelnem. De várjunk csak! Én szeretek énekelni! Sőt,
akarok énekelni! A mini képernyőn felvillantak a dal első sorai. Énekelni
kezdtem. Amikor az első refrénhez értem, úgy érzetem, mindent beleadok. Kiadtam
magamból azokat az érzelmeket is, amiket titkoltam az emberek elől. Becsuktam a
szemem. A lecsukott szemhéjamon át is éreztem, hogy egy erős reflektor
megvilágít. Felnéztem és elmosolyodtam. Nem tudom miért. A dal szinte kirobbant
belőlem. Csillogó szemmel hagytam abba és egyenesen egy tv kamera lencséjébe
néztem. A boldog mosoly rögtön lehervadt az arcomról, de gyorsan produkáltam
egy erőltetettet. –A-azt hiszem, n-nekem most mennem, k-kell- dadogtam és
leviharzottam a színpadról. Megláttam egy Sminkek
és egyéb díszítőelemek feliratú ajtót. Villámgyorsan befutottam rajta és
bezártam magam mögött. Leültem a fal tövébe és fejemet a kezembe temettem. Hogy
lehetek ilyen béna? Miért nm vettem észre, hogy kameráznak?- ilyen és ehhez
hasonló gondolatok jártak a fejemben. Halk kopogtatás zavarta meg a fejemben
kavargó teóriákat. –Lara, beengedsz?- hallottam Louis hangját. –Felálltam és a
kezem a kulcslyuk felé indult. A mozdulat közepén megálltam. Habozva végül is
elfordítottam a zárban a kulcsot és beengedtem Louist. Leültem a szoba közepén
lévő kanapéra és várakozva tekintettem Louisra. –Szóval Lara. Ne legyél dühös,
de... Én hívtam ki a stábot- szemöldököm összeszaladt és csalódottan néztem
Louisra. –De miért?- kérdeztem. –Hát… Mert Londonban, amikor énekelted a
számunkat akkor döbbentem rá, hogy eszméletlenül jó hangod van. És arra
gondoltam, hogy ezt meg kéne osztani a külvilággal is- mosolyodott el
halványan. –Na de már megbocsáss… Arra nem gondoltál, hogy teljesen megváltozna
az életem? Mert ha már tényleg olyan jó vagyok, mint ahogy mondtad akkor az emberek
nem fognak elfelejteni. És én nem akarok úgy élni, mint egy sztár- hajtottam le
a fejem. –Bocsi Lara… Erre nem gondoltam… Akkor nem engedlek ki innen, amíg a
bulinak vége nem lesz- határozta el magát. – Okéé - mosolyodtam el és tekintetem
a sminkcuccokra esett. –Azt hiszem, megvan, mit fogok csinálni…- néztem
Louisra, mire ő ijedten megrázta a fejét. Úgy negyed óra múlva Louis kipirosított
arccal, fekete (!) rúzzsa, és kék szemhéjfestékkel magát bámulta a tükörben. –Úristen!
Te mit műveltél velem? – kérdezte rémülten. –Megforgattam a kezemben tartott piros
körömlakkot. –Áá, a java csak most jön!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése