23.fejezet

 Drága olvasóim! Nagyon sajnálom, hogy nem írtam új fejezetet már nagyon, nagyon, nagyon rég óta. Egyszerűen elszállt az ihletem. De! Ne aggódjatok, mert ennek a történetnek nincs vége, hála B.Blankának és P. Sárának! Nagyon köszönöm nektek! Ui. Bocsi, hogy ez a rész ilyen rövid lett, a következőt igyekszem hosszabbra csinálni! O xx

-Pedig nem más mint-itt lenézett a papírjába -A gyönyörű vámpírhölgy, aki a sarokban álldogál!-üvöltötte, és a tömeg egy emberként Bianca felé fordult. -Éééés a Batman jelmezes titokzatos ember!-mutatott Liamre. Mindketten felmentek a színpadra és átvették a díjukat. Tapsolás közben éreztem, hogy egy kéz átölel. Elmosolyodtam és visszaöleltem Harryt. -Hát te hol voltál?-kérdeztem tőle. -Próbáltam elbújni egy csúnya, gonosz szárnyas néni elől-biggyesztette le az ajkát, mire elnevettem magam. A színpadon Bianca és Liam épp meghajoltak, de most pillanatnyilag Harryt figyeltem. Belenéztem abba a zöld szemekbe amiért annyi, de annyi lány vágyakozik, ránéztem a barna göndör fürtökre, amikért minden lány megtenne bármit. Elmosolyodtam és szorosan megöleltem. Harry nem kérdezett semmit, csak visszaölelt. Fejemet a vállára hajtottam és beszívtam a parfümjének illatát. Harry gyengéden eltolt magától, és lassan felemelte a fejem. Egyre közeledtünk egymáshoz, de akkor Louis hirtelen közénk ugrott. -Talán megzavartam valamit?-kérdezte tágra nyílt szemekkel, mert mindketten elég bosszúsan néztünk rá. -Hagyjátok, majd én elintézem-jött oda Niall, akinek kis gumicukrok lógtak a szájából. Amikor végre egyedül maradtunk, akkor egyetértettünk, hogy így márnem az igazi, ezért leültünk az egyik asztalhoz. Egy ajtó mögül váratlanul kijött egy pincér és megkérdezte, hogy alkoholmentes, vagy alkoholos koktélokat kérünk-e. -Alkoho-kezdett bele Harry, de közbevágtam. -Menteset- Harry kissé morcosan nézett rám, de halkan hozzátettem. -Azt hiszem te is tudod, mi történt a múltkor amikor alkoholt ittál. Azt akarod, hogy ez újra megtörténjen?-kérdeztem, mire Harry megrázta a fejét. -Akkor jó-hagytam rá és felálltam azzal az indokkal, hogy kimegyek a mosdóba. Belenéztem a tükörbe, és egy olyan valaki nézett vissza rám, akiről, meg voltam bizonyosodva, hogy nem én vagyok. Hát, nem csoda, hogy Harry megijedt tőlem. Elvigyorodtam és visszamentem Harryhez, aki már egy nagy szivárványszínű koktélt iszogatott. -Alkoholmentes?-húztam fel kérdőn a szemöldököm és az asztal oldalának támaszkodtam. -Teljes mértékben-emelte fel a poharát Harry és odanyújtott egy piros folyadékkal teli poharat. -Eperkoktél, egy eperszemnek-húzta féloldalas mosolyra a száját, mire adtam neki egy -köszönöm szépen, nagyon aranyos vagy- puszit. Megittam az italomat és közben Biancát figyeltem, aki Liammel lassúzott éppen. Elnyomtam egy ásítást és rápillantottam a fali órára. Létezik, hogy már negyed tizenkettő is elmúlt? Én ilyenkor, már rég a pihe-puha ágyikómban, a Best Friends-es párnámat ölelve alszom és fejemben kergetik egymást a jobbnál-jobb álmok. Mélázásomból Harry ébresztett fel. -Min gondolkoztál el Rara?- fordul felém. -Rara?- kérdeztem meglepetten. -Igen. Tudod a Lara névnek a második fele a ra, és így lettél Rara- magyarázta Harry. -Inkább maradok Lara -mosolyodtam el. Megint ásítottam egyet, de ezt már nem tudtam eltitkolni. -Fáradt vagy?- érdeklődött kedvesen Harry. -Egy kicsit- válaszoltam. -Na gyere, kis álmos hercegnő, hajtsd a fejed az ölembe- hívott oda magához. Megforgattam a szemeimet, de mivel nagyon álmos voltam és Harry olyan hívogatóan nézett rám azzal a két zöld szemével, hogy nem tudtam nemet mondani neki.

22. fejezet

Megszólaltak az első akkordok a hangszóróból és a gyomrom rögtön összeszorult. Már rögtön felismertem. Kelly Clarkson- Stronger. Louis bátorítóan rám mosolygott. Nyugi Lara- gondoltam. - Lélegezz ki-be. Akkor megnyugszol. Egy pillanatra lehunytam a szemem. Nem muszáj énekelnem.  De várjunk csak! Én szeretek énekelni! Sőt, akarok énekelni! A mini képernyőn felvillantak a dal első sorai. Énekelni kezdtem. Amikor az első refrénhez értem, úgy érzetem, mindent beleadok. Kiadtam magamból azokat az érzelmeket is, amiket titkoltam az emberek elől. Becsuktam a szemem. A lecsukott szemhéjamon át is éreztem, hogy egy erős reflektor megvilágít. Felnéztem és elmosolyodtam. Nem tudom miért. A dal szinte kirobbant belőlem. Csillogó szemmel hagytam abba és egyenesen egy tv kamera lencséjébe néztem. A boldog mosoly rögtön lehervadt az arcomról, de gyorsan produkáltam egy erőltetettet. –A-azt hiszem, n-nekem most mennem, k-kell- dadogtam és leviharzottam a színpadról. Megláttam egy Sminkek és egyéb díszítőelemek feliratú ajtót. Villámgyorsan befutottam rajta és bezártam magam mögött. Leültem a fal tövébe és fejemet a kezembe temettem. Hogy lehetek ilyen béna? Miért nm vettem észre, hogy kameráznak?- ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben. Halk kopogtatás zavarta meg a fejemben kavargó teóriákat. –Lara, beengedsz?- hallottam Louis hangját. –Felálltam és a kezem a kulcslyuk felé indult. A mozdulat közepén megálltam. Habozva végül is elfordítottam a zárban a kulcsot és beengedtem Louist. Leültem a szoba közepén lévő kanapéra és várakozva tekintettem Louisra. –Szóval Lara. Ne legyél dühös, de... Én hívtam ki a stábot- szemöldököm összeszaladt és csalódottan néztem Louisra. –De miért?- kérdeztem. –Hát… Mert Londonban, amikor énekelted a számunkat akkor döbbentem rá, hogy eszméletlenül jó hangod van. És arra gondoltam, hogy ezt meg kéne osztani a külvilággal is- mosolyodott el halványan. –Na de már megbocsáss… Arra nem gondoltál, hogy teljesen megváltozna az életem? Mert ha már tényleg olyan jó vagyok, mint ahogy mondtad akkor az emberek nem fognak elfelejteni. És én nem akarok úgy élni, mint egy sztár- hajtottam le a fejem. –Bocsi Lara… Erre nem gondoltam… Akkor nem engedlek ki innen, amíg a bulinak vége nem lesz- határozta el magát. – Okéé - mosolyodtam el és tekintetem a sminkcuccokra esett. –Azt hiszem, megvan, mit fogok csinálni…- néztem Louisra, mire ő ijedten megrázta a fejét. Úgy negyed óra múlva Louis kipirosított arccal, fekete (!) rúzzsa, és kék szemhéjfestékkel magát bámulta a tükörben. –Úristen! Te mit műveltél velem? – kérdezte rémülten. –Megforgattam a kezemben tartott piros körömlakkot. –Áá, a java csak most jön!

*1 óra múlva* - Köszi Lou, hogy itt maradtál velem! Igazi barát vagy! – öleltem meg (a már teljesen letisztított) Louist és kimasíroztam az ajtón. Bianca boldogan üdvözölt. –Jajj, Lara, hol voltál? Örülök, hogy visszajöttél! De pszt, mert most hirdetik meg a jelmezverseny győztesét!!!- tette keresztbe az ujját. –Hölgyeim és uraim a jelmezverseny királynője és királya pedig nem más mint…

21.fejezet

A hang irányába fordultam és megpillantottam egy Batmant, egy Supermant, egy fekete hajú zombit és egy göndör hajú, zöld szemű, szemüveges és varázspálcás vámpírt. Niall nem volt köztük, mert ő épp a büféasztalt zabálta fel. Harry odajött hozzám. –Szia szivi- köszöntött. –Öhm, szia - húztam fel a szemöldököm és már épp elfordultam volna, amikor Harry megfogta a karom. Ránéztem és a kezemmel a derekamnál lévő szalaghoz nyúltam. A szárnyak kibomlottak, kivicsorítottam a fogam, körmeimet karmok módjára behajlítottam és ráüvöltöttem Harryre. -Áááááááá!- sikított fel, és Batman nyakába ugrott. –Ments meg, ments meg!- sipította és vádlón rám mutatott. De erre én, már összecsuktam a szárnyaimat, és kedvesen mosolyogtam az engem bámuló Liamre. Hátat fordítottam, felmarkoltam egy jó nagy adag gumicukrot és eszegetni kezdtem. Egy pillanatra Biancával egymásra villant a tekintetünk, de Bianca elindult ijesztgetni az embereket. Egy szellem elém állt és hirtelen megölelt. Ugyanazzal a lendülettel, pofon is vágtam. –Aúú!- kapta a kezét az arcához. –Ha nem tudnád én Superman vagyok, csak álruhában!- magyarázta még mindig bepirosodott arcára szorított kézzel. Már majdnem felkiáltottam volna, hogy: –Nagyon sajnálom Louis!- de még idejében türtőztettem magam. –Ó bocs – csak ennyit nyögtem ki és már gyorsan iszkoltam volna fel, nehogy felismerjen. –Várj, várj- állított meg. –Megbocsátok. Elvégre nem is csoda hogy senki nem tudta, hogy Superman rejtőzik egy ilyen szellem jelmez alatt. –Az alatt pedig egy Louis- dörmögtem, de inkább csak magamnak szántam volna, de Louis meghallotta. –Honnan tudod a nevemet? –döbbent meg. –A bongyor Harry Potter kimondta és meghallottam- mutattam fejemmel az említett személy felé. Hirtelen a hangszóróból megszólalt Chris Brown-tól a Don’t make me up. A szemem felcsillant és megmondtam Louisnak, hogy ez az egyik kedvenc számom. –Akkor irány a táncparkett!- taszigált arrafelé. –De én nem tudok táncolni!- torpantam meg. –ó, hát igazából én sem- vallotta be. –Akkor csak nézzük és hallgatjuk oké? –mosolyodott el. Én bólogattam, és odaálltam az egyik asztalhoz. Louis felé fordultam és hirtelen ötlettől vezérelve el kezdtem neki mondani: - Boo Bear el kell mondanom valamit… Jár egy fiú az oviba, Harry… Haja fényes, mint a csillagok az égen… Göndör fürtjei oly csábítóak, hogy legszívesebben beletúrnék… Zöld szemei világítanak a sötétben… Arca piros, mint az Aldi epres joghurt… Azt hiszem, szerelmes vagyok… - suttogtam az utolsó mondatot és Louis karjába hanyatlotta. Louis felállított aztán felkiáltott. –Ó, most már értem… Ó, hogy te vagy Lara!- világosodott meg, mire én, megdicsértem, mint a kiskutyákat szokás. –Ügyes kisfiú!- paskoltam meg a fejét. –Oké emberek kezdődjék a KARAOKE!!!- jött fel egy mikrofonos múmia a színpadra (amit eddig észre sem vettem) és a kezében lévő listát kezdte tanulmányozni. –Hmm első legyen, mondjuk aaaa- nézett körbe az álló társaságunkon és Biancán akadt meg a tekintete- sarokban álló vámpír kisasszony!- mutatott rá a barátnőmre, aki erre riadtan rázta a fejét. –Jól van, akkor legyen a Superman mellett álló Sötét Hölgy. Ajjaj!- gondoltam magamban- Ha felmegyek arra a színpadra, mindenkin fel fogja ismerni a hangomat, legfőképpen Harry!- szinte éreztem, hogy agyamban kattognak a fogaskerekek. De zéró ötlet. Ráadásul Louisnak köszönhetően rögtön a színpad mellett teremtem. Vettem egy nagy levegőt és a kezembe vettem a mikrofont.

20.fejezet

Hazarohantunk Biancával és igyekeztünk kicsinosítani magunkat. Nagyi is besegített és egy olyan titkos módszert használt, amivel az én bőröm és Bianca bőre is márványossá változott. (Ez az eljárás annyira titkos, hogy sajnos nem mondhatom el. ) Bianca feltette a fekete parókát a fejemre, ami úgy nézett ki, mintha igazi haj lett volna. A szememet kifestettem szempillaspirállal, az ajkaimra pedig fekete rúzst kentem. Felvettem a ruhámat és két fekete csipkekesztyűt majd a tükör elé állva csodálni kezdtem magam.  Nemsokára azonban Biancának segítettem bekötni a fűzőjét. Készen lettünk, de a ruhám derekánál észrevettem egy lógó szalagot. Meghúztam, mire a ruhám hátsó (rejtett) részéből előugrott rugó módjára két hatalmas denevérszárny. Ijedten hátrahőköltem és riadtan pislogtam a tükörképemre. A bevásárló zacskó felé szaladtam és találtam is benne egy címkét. Használati Utasítás: A ruha derékrészénél két szalag található. Ha a jobb oldalit meghúzza, a ruha hátsó részéből automatikusan kinyílnak a démonszárnyak. Ellenben a bal szalag meghúzása esetén, azonnal visszacsukódnak. Jó viselés és boldog Halloweent kívánunk! Meghúztam a bal oldali fekete szalagot, amely szinte elveszett a ruhám redőiben. A szárnyak szépen fokozatosan visszapattantak az eredeti helyükre. –Végül is… Ijesztgetéshez nem rossz…- vontam meg a vállam. Felhúztam egy kis fekete topánkát (A ruha olyan hosszú, hogy akár mezítláb is mehetnék, senki nem venné észre…) Bianca egy fekete magas sarkút húzott fel a lábára, és mert mindennel elkészültünk, elindultunk a ház előtt parkoló taxi felé. Egy feketén csillogó ház előtt szálltunk ki. Egy boszorkány fogadta a befelé igyekvő vendégsereget. Belesúgtuk a nevünket a boszi fülébe és fél perc múlva már a pókhálóval és töklámpásokkal díszített terem közepén álltunk. –Hé Bianca nem felejtettünk el valamit?- fordultam barátnőmhöz. –Ja igen, persze- kapott a homlokához Bianca és kotorászni kezdett a retiküljében. Hosszas keresgélés után a kezembe nyomott egy fekete alapon fekete flitterekkel és kövekkel díszített álarcot. Feltettem a fejemre és megvártam amíg Bianca is felteszi a sajátját. –Szerintem szét kéne válnunk, akkor tuti nem ismernek fel- javasoltam suttogva Biancának. –Oké, de előbb et tedd fel a fogadra. Apró vámpírfogak, amik nem esnek le, még evésnél sem. És tökre úgy mutatnak, mintha igaziak lennének- mutatta nekem a tenyerében tartott apró fehér fogacskákat. –Oké- sóhajtottam és Bianca felügyelete mellet felragasztottam a szemfogaimra. Elköszöntünk egymástól és szétváltunk. Én a büféasztalok felé vettem az irányt, (ahol egy SZŐKE farkasember zabált) míg Bianca inkább a vendégsereget vizslatta a tekintetével. Megindultam az *édességek* feliratú asztal felé. Volt ott pók, medvecukor, kóla, kólás gumicukor, kígyós gumicukor és csoki krémmel töltött csoki, szóval mindenféle ínyencség. Az asztal végén megpillantottam egy rózsaszín punccsal teli tálat. Ekkor egy hangos –I’M A SUPERMAAAAAN!- kiáltás hangzott fel, én meg mosolyogva megráztam a fejem. Szóval megérkezett a One Direction. 

19.fejezet

- Amúgy miért is jöttetek Magyarországra? –tettem fel a régóta fejemben motoszkáló kérdést. Liam belefogott a magyarázatba. -1, akartunk látni titeket, 2, Meglepetés- mosolygott sejtelmesen, és ugyanekkor Zayn átnyújtott nekünk két fekete borítékba csomagolt meghívót. Felvont szemöldökkel, kérdőn meredtem rájuk, miközben kinyitottam a borítékot és kivettem belőle egy összehajtogatott denevér alakú lapot. A szemem gyorsan végigfutotta a dőlt betűkkel gépelt írást. Kedves Vendég! Sok szeretettel meghívunk a Pannónia út 17. szám alatt tartandó Halloweeni bulinkra.  Jelmez kötelező! Lehetőleg párokban érkezzenek, mert ezzel kapcsolatban egy játék is lesz! Üdvözlettel: A szervezők Nagyot néztem és megráztam a borítékot. Abból kihullott egy még apróbb négyzet alakú lap. Ezen egy még apróbb, de annál díszesebb szöveg állt. A játék: Azt hogy milyen jelmezt veszel fel, nem szabad elmondani senkinek!  Annál titokzatosabb lesz a party. Álarcot is hozz magaddal, hogy senki se ismerhessen fel!  Az a páros nyer, akik a legutoljára ismerik meg egymást. A játék égén a jelmezeket is díjazni fogjuk. Már el is képzeltem, ahogy egy gyönyörű ruhában parádézok egy nagy lesötétített teremben és közben puncsot iszogatok. Képzelődésemből azonban Harry rángatott ki. –Eldöntöttétek már kivel mentek?- kérdezte vigyorral az arcán. –Bianca eljönnél velem?- hadarta gyorsan és leszegett fejjel. Bianca elmosolyodott és… megrázta a fejét. –Bocsi Niall de én már Liammel megyek- erre a kijelentésre Liam felkapta a fejét, Niall pedig elszontyolodott. –Ó, tényleg? –Kérdezte szomorúan. Barátnőm eleinte szomorú arcot vágott, de nem bírta megállni és elröhögte magát. –Jajj, dehogyis, te buta!- borzolta meg Niall haját. –Nagyon szívesen megyek veled!- ölelte meg Niallt, amin Niall elégé meglepődött. –Na és te Lara? Jönnél velem?- fordult felém Harry. –Háát, nagyon sajnálom Harry, de már valakinek elígérkeztem a szívemben. De tudok ajánlani neked valakit. Mint tudod a Nagyim nagy 1D rajongó és tudom, hogy te szereted ezt a korosztályt, így megpróbálhatom beszervezni ebbe a Nagyit- kacsintottam rá. Harry gondolom csak annyit értett meg a mondókámból, hogy nem tudok vele menni, mert már mással megyek. Dühösen felém fordult és fenyegetően megkérdezte. –Igen? Valaki mással mész? Mindjárt leütöm!- mosolyogva a vállára tettem a kezemet. –Nyugodj meg kis Bosszúálló, ha nem akarod magadat megverni- állítottam le. Végül sikerült lenyugodnia. Ekkor arról kezdtünk beszélgetni ki minek fog beöltözni. (Tudom, hogy azt írták, hogy ne mondjuk el, de én gondosan ügyeltem rá, hogy egy szó se hagyja el a számat a ruhámmal illetően. Amúgy se tudtam még, hogy mit veszek fel.) –Én azt hiszem, vámpír leszek- vágott bele Harry. –Kíváncsi vagyok, milyen lehet megharapni embereket- villantott rám egy perverz vigyort. Louis ekkor felüvöltött. –I’M A SUPERMAAAAN!- mindenki elröhögte magát és addig nem bírtuk abbahagyni, ameddig, haza nem értünk. A többiek továbbmentek, mert egy hotelben szálltak meg, ezért csak én és Bianca maradtunk az utcán. –Bianca gyere be, hátha addig kitaláljuk, hogy mit vegyünk fel- javasoltam mire barátnőm helyeslően bólogatott. Bementünk a szobámba és Bianca, már rögtön leült a gép elé és nekikezdett a Halloween-i jelmezek keresgéléséhez. Ameddig ő az interneten szörfölt, addig én leültem a babzsák fotelembe és jobb időtöltés híján a kezembe vettem a Liamtől kapott könyvemet. Azt hittem, hogy ott helyben felszállok, annyira repestem a boldogságtól. Bianca hátrafordult és megmutattam neki a jelmezötletemet. Bianca arca is ragyogott a boldogságtól, ugyanis ő is megtalálta álmai ruháját. Felpattantunk, hívtunk egy taxit és mint a forgószél, rohantunk be a pláza ajtaján. Úgy kb. 2 órát töltöttünk benn, de a keresgélés végül elnyerte jutalmát.

BIANCA RUHÁJA:

AZ ÉN RUHÁM :