25. fejezet

Sziasztok! Összeszedtem magam és próbáltam egy igazán hosszú fejezetet rittyenteni. A mai kommenthatár 4 komment, remélem be tudjátok tartani. Ááá de ami kb. 2 fejezet után jön az... Áááá! Na szóval, csak annyit mondok, hogy izgalmas lesz! O xx
 -Na nee- tátottam el a számat. Ezt maga Harry csinálta volna? Csak tátogtam mint egy hal. Odamentem az asztalhoz, amin egy kis ajándékdoboz, egy nagy csokor rózsa, egy frissen gőzölgő gofrihalom és egy kis sárga cetli volt. Először a papírdarabot vettem a kezembe. Kedves Lara! Még ne bontsd ki az ajándékot! Csak annyit kell tenned, hogy fél óra múlva elindulsz a Halászbástyához! Egyenlőre ennyit! :) Puszi: Harry Ó de édes!- gondoltam magamban. Bekaptam egyet a nutellás palacsinták közül és elmentem öltözni.Végül emellett az összeállítás mellett döntöttem:

















 Hozzácsaptam még egy táskát is, amibe a kis dobozt süllyesztettem. Kimentem az utcára és megcsodáltam a hotelt. Hogy, hogy eddig nem láttam ezt Magyarországon? Na mindegy. Fogtam egy taxit és már indultunk is a Halászbástya felé.
 Kifizettem a fuvart és felsiettem a lépcsőkön.  A szél egy zöld papírt lobogtatott. Gyorsan felkaptam, hogy nehogy beleröpüljön a Dunába. Magamhoz szorítva a papírfecnit, egy tető alá sétáltam. Szívem hevesen dobogott miközben olvastam. Kedves Lara! Látom időben ideértél. A következő állomás Anonymus szobra. Jó utazást! Puszi: Harry Megnéztem a kilátást és beálltam a buszmegállóba. A busz nemsokára jött is. Amikor a megfelelő megállóhoz értünk leszálltam. A cipőm kopogott az aszfalton. Nemsokára odaértem és felpillantottam a magas csuklyás alakra. Felmásztam a talapzatára és belepillantottam a nyitott könyvbe, mely a szobor karján feküdt. Egy rózsaszín papír volt odaragasztva. Kedves Lara! Menj 10 lépést előre, majd 5 lépést balra! Ott találsz valamit. Puszi: Harry -1, 2, 3, 4...-számoltam a lépéseket. -Akkor most balra-fordultam az adott irányba. Egy fenyőfához érkeztem. Leguggoltam és megláttam egy ezüst papírba csomagolt valamit. Kinyújtottam a kezem és pár másodperc múlva már a kezemben tartottam. Kinyitottam a dobozt és elállt a lélegzetem.

Álmélkodva forgattam a kezeim között és bátortalanul feltettem. Amikor a karkötőnek a díszdobozát véletlenül lefelé fordítottam, kihullott belőle még egy üzenet. Kedves Lara! Remélem örülsz az ajándéknak. Ne legyél türelmetlen, mindjárt vége van ennek a városban kóborlásnak. Az utolsó előtti helyszín a Budai vár. Gyere gyorsan, mert unatkozom. Puszi: Harry  Az utolsó mondaton elnevettem magam. Mosolyogva megfordítottam a papírt és eltettem a táskámba. Úgy döntöttem, hogy először busszal, majd siklóval megyek fel a várba. Elindultam a buszmegállóhoz és amikor eljött a megfelelő megálló, leszálltam. Jegyet váltottam a siklóra és az ablakon keresztül csodáltam a kilátást. Sajnos azonban túl hamar véget ért az utazás. Ezért gyalog tettem meg azt az utat ami az utolsó úti célhoz vezetett. Amikor beléptem a macskaköves udvarra azonnal megpillantottam. Ott állt lazán nekitámaszkodva a falnak, szokás szerint a telefonjával a kezében. A cipőm kopogására felpillantott. Elmosolyodtam és odarohantam hozzá. Hosszasan megölelt én pedig visszaöleltem. -Köszönöm-súgtam a fülébe. -Mit?-lepődött meg. -Mindent-mosolyodtam el és megcsókoltam. Azután megmutattam Harrynek a Budai várat és közben észre sem vettük, hogy hogy elrepült az idő. Harry bekötötte a szemem és beültetett egy bérelt kocsiba. -Vár, várj, várj! Te itt egy autóval furikáztál miközben én azon a büdös buszon utaztam? Ez most komoly?- vágtam be a "durci" fejet. Harry felnevetett és vigasztalóul átölelt. Kisegített a kocsiból és az ölébe kapott. Én persze nem láttam semmit. És Harry csak ment, ment, ment és ment. Egy idő után már le akartam szállni, mert fáztam és elgémberedtem. De Harry inkább még jobban szorított és nem engedett el. -Harry... Őszintén, nem fáradtál el?-húztam fel a szemöldököm, bár ezt ő nem láthatta. -Őszintén? De- válaszolt és tovább gyalogolt rendíthetetlenül. Azt hiszem elaludhattam a karjában, mert arra ébredtem, hogy Harry gyengéden rázogatott egy nagyon, nagyon ismerős kilátónál. Álmosan kinyitottam a szemem és pillantásom először a tájra majd Harryre esett. Először fel sem fogtam, hogy hol vagyunk. Gondolkodásképpen összehúztam a szemöldököm. Felnéztem az előttünk álló hatalmas női szoborra. -Hm csak nem a Citadella?-húztam féloldalas mosolyra a számat. -Sokáig tartott-puszilta meg Harry a homlokomat. Elővettem a táskámból azt a dobozt amit az asztalon találtam még reggel a hotelben. -Bontsd ki-bólintott egy aprót Harry. Kezem a szalag felé nyúlt és óvatosan meghúztam, mire a masni kibomlott. Már épp felemeltem volna a doboz tetejét, amikor megtorpantam. -De én nem hoztam neked semmit- pillantottam rá bűntudatos arccal. -Lara-sóhajtott egy nagyot- ki mondta, hogy én azt várom, hogy ajándékot adj? Nekem nem kell ajándék. Épp elég, hogy te itt vagy-mutatott rám Harry. Rápillantottam és levettem a doboz tetejét. Kettó Londonba szóló jegy volt benne. -Uramisten- suttogtam. -Ez.. ez most komoly? -álmélkodtam. De meg sem várva a választ a nyakába ugrottam.