24. fejezet

Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy bevezetem a kommenthatárt. Szóval 3 komment után hozom az új részt! Jó olvasást! O xx.
 Álmosan megdörzsöltem a szememet és fordultam egyet. Hát ez nem volt olyan jó ötlet, ugyanis leestem az ágyról. Hirtelen felültem és körülnéztem, hogy hol vagyok. Feltápászkodtam és mellettem Harry aludt békésen. Lábujjhegyen kisétáltam a szobából, és elém tárult, egy lélegzetelállító nappali. Meg sem bírtam szólalni. 1. Hová tűntek a többiek? 2. Most hol vagyok? 3. Miért vagyok még mindig a tegnapi ruhámban?!? Megdörzsöltem a homlokom és kimentem a konyhába. Nekikezdtem egy gofrinak, majd megkentem nutellával és azt majszolva leültem a tévé elé. Nemsokára zajt hallottam és Harry kijött egy szál boxer alsóban (!) . Gyorsan a szemem elé kaptam a kezem és hátat fordítottam neki. -Harry légy szíves vegyél fel valamit oké?-kérleltem. -Miért? Nekem jó így-válaszolta szemtelenül és lehuppant mellém a kanapéra. Levettem a szemem elől a kezem és beszáguldottam a szobába. Kotorászni kezdtem a fiókokban, mire végre találtam egy elfogadható pólót. Visszarohantam Harryhez és a fejére dobtam a ruhadarabot. -Vedd fel, jó?-kértem és visszaültem a heverőre. Amíg Harry öltözött addig én a csatornák között lépkedtem. Már épp automatikusan nyomtam volna tovább a gombot, de megakadt a szemem valamin. Vagyis inkább valakin. Helyesbítek. Valakiken. -Uramisten Harry ezt nézd!-ütögettem a vállát, mire hajlandó volt a képernyő felé fordítani a tekintetét. -Ez nem?-kérdezte. -De-bólogattam. Mindketten árgus szemekkel figyeltük a tévét, amelyben Liam és Bianca adott interjút. -Mi történt tegnap este?-túrt bele a hajába Harry. -Hmm. Elmentünk a bálba, kiválasztották a bálkirályt és királynőt. Aztán te ittál egy alkoholmentes koktélt, én pedig elaludtam. Röviden ennyi. De várjunk csak! Ha alkoholmentes koktélt ittál, hogy hogy nem emlékszel semmire?- néztem rá. Harry megejtett egy zavart mosolyt. Összefontam a karomat és olyan -Várom a magyarázatot- pillantással vizslattam. Harry felpattant én pedig utána kiáltottam. -HAROLD EDWARD STYLES! MIT CSINÁLTÁL TEGNAP ESTE?- hát nem jártam sok szerencsével, mert Harry bezárkózott a fürdőbe és nem volt hajlandó kijönni onnan. Ezért a hotel személyzeti vécéjében kellett pisilnem. Unottan ütögettem a vécé ajtaját, amikor kopogást hallottam és benyitott a hotelszobába Louis. -Szia Louis- fordultam hátra és tovább dörömböltem az ajtón. -Na jó feladom-adtam meg magam és odamentem Louishoz. -Hol van Harry?-kérdezte, mire én a hátam mögé mutattam. Louis odasétált, majd néhány hasztalan bejutási kísérlet után, lement a recepcióra. -Hé Louis hová mész? Ne menj el!- kiáltottam utána. Louis kb. 3 perc múlva visszajött egy pótkulcsot lóbálva. Fütyörészve bedugta a zárba és elfordította a kulcsot. Kinyitotta az ajtót, mire Harry döbbenten felnézett a telefonjából. -HAROLD EDWARD STYLES! MOST NAGYON DÜHÖS VAGYOK RÁD!-ordítottam rá. Harry lebiggyesztette a száját és olyan kis óvódás hangon megszólalt. -Akkor nem is szeretsz?- kérdezte nagyokat pislogva. Arcomat a kezembe temettem és azt mondtam. -Jajj, miért nem tudok soha sem haragudni rád?-néztem fel a plafonra. -Na jó gyere ide-tártam szét a kezem egy ölelésre, mire Harry boldogan visszaölelt. -Azt hiszem én itt zavaró tényező vagyok-állt félre Louis és kisétált a nappaliba. 5 perc múlva Harry még mindig ölelgetett. -Na jó... Harry... Öhm már elengedhetnél...-szólaltam meg zavartan. Harry erre nem szólt semmit, hanem kivonszolt a nappaliba és mellesleg még mindig ölelgetett, szóval Louis is elég furán nézett ránk. Harry motyogott valamit neki, amit én nem értettem, de sejtettem, hogy ebből nem fog semmi jól kisülni. Louis egyszer csak felkapott a hátára és -hiába ellenkeztem- lecipelt a földszintre és onnan ki az utcára. Még egyszer megemlíteném, hogy még mindig a jelmezemben voltam, és mivel mindjárt tél van, így fáztam is. -Louis-dörzsölgettem meg a karomat. -Nem mehetnénk be? Fázom-toporogtam. Louis kapcsolt, hogy ha egy ujjatlan ruhában vagyok, ami mellesleg poliészter, biztosan fázni fogok, ezért elrángatott egy ruhaboltig, azzal az indokkal, hogy válasszak ruhát. -De Louis nem hagyom hogy kifizesd!-szóltam hozzá. -Nembaj akkor búcsúajándék lesz-rántotta meg a vállát. -Hát kösz, ettől most boldogabb lettem-morogtam és Louisval az oldalamon besétáltam az üzletbe. Kettő ruha között hezitáltam, mire Louis azt mondta, hogy akkor megveszi mindkettőt. Erre én persze a másikat rögtön visszatettem. Louis megkérdezte az eladótól, hogy átvehetné-e ezt a ruhát, mire a pénztáros rögtön igent mondott. Végül is ezt választottam:

Amikor kijöttünk a boltból Louis elkezdte magyarázni, hogy látott egy könyvet még Londonban, aminek az a címe, hogy a Csíkos pizsamás fiú. Én csak elhúztam a számat. -Louis szerintem az a könyv nem neked való-álltam meg. -Miért?-kérdezte döbbenten. -Louis az a könyv egy olyan fiúról szól, aki... Inkább nézd meg filmen-hagytam rá és újra elindultam. -De várj Lara, hogy érted azt hogy nem nekem való?-rohant utánam. Megforgattam a szemeimet. -Az egy dráma Louis. Én még akkor is elsírtam magam, amikor a könyvet olvastam. Nem nézném meg a filmet- csóváltam meg a fejem. -Akkor... Majd együtt megnézzük-ajánlotta Louis, mire én csak sóhajtottam egyet. -Na jó felejtsük el-legyintettem. Louis felkísért a lakosztályig, és amikor benyitottam a szobába, nem várt meglepetésben volt részem...