#Hír

Sziasztok! Szóval... Nem hiszem, hogy a történetet folytatni fogom, mivel sablonosnak ítélem az EGÉSZ storyt. Tudjátok, hasonló a -leönt az egyik 1D tag valami löttyel, aztán összejövünk, szakítunk és utána meg újra összejövünk, majd boldogan élünk amíg meg nem halunk- típusú történetekhez. Úgy gondolom, hogy mivel ez az első blogom, joggal lett ilyen a cselekménye. Kis újonc voltam, aki ki akarta próbálni az írást és a többi. Az írásom fejlődött, és bármennyire is a szívemhez nőtt ez a blog, egyszerűen már nem tudok azonosulni vele, és az ihletem se jön már meg. Egyszerűen NINCS. Lehet, hogy még veszem magam és befejezem, de nem ígérek semmit. Az a helyzet, hogy összecsapni nem akarom, félbehagyni sem, viszont az írásához sincsen kedvem. Úgyhogy nagyon agyalok, hogy mit csináljak...  O xx

27. (Extra hosszú) fejezet 1/2

Sziasztok! Amint láthatjátok két részre osztottam, egyrészt, mert egyben túl hosszú lett volna, másrészt Egyesek már nagyon türelmetlenkedtek :D. És olt egy harmadik ok, amiért két részre osztottam. Karácsonyra ígértem a részt, de úgy látszik mérhetetlenül lusta vagyok. És még egy hír: elkezdtem egy új blogot: The fallen angel Ha van kedved olvass bele ;) De miért is húznám tovább az időt? Jó olvasást! O xx

Egy japánkertben sétálok. Körülöttem rózsaszín virágú cseresznyefák lengetik vékony ágaikat. Egy hídhoz érek, mely alatt áttetsző vizű patakocska folydogál. Fellépek a hídra, kezem a mahagóni korláton nyugtatom. Az égen a nap hét ágra süt fölöttem, éltető és ragyogó fénnyel. Elmosolyodom, és forogni kezdek a tengelyem körül, hajamba babarózsaszín szirmok hullanak. Abbahagyom a forgást. Hirtelen egy jóságosnak tűnő öreg anyóka terem előttem, mintha egyenesen az égből pottyant volna ide. Az asszonyka rám mosolygott, de a szájából hegyes fogak törnek elő. A cseresznyefákat csupasz ágú, tüskékként az égbe meredő fák váltják fel. Az ég elkomorul, a nap elé egy nagy fekete felhő kúszik, kizárva minden szépet és jót. Mintha csak a boldogságot akarná elszívni. Ijedten hátrahúzódom, de amint egyet lépek hátrafelé, lábam alatt a deszka megreped, és eltörik. A kedves kis patakocska helyett egy sziklás szakadékban örvénylő folyót látok magam alatt. Még épp hogy sikerül megkapaszkodnom a híd szélében, hogy ne zuhanjak le. Az öregasszony leguggol hozzám, és felém nyújtja ráncos, és karmos kezét. Tétovázva meredek rá, de akkor megszólal lágy puha hangon:
-Bízz bennem- kételyeim elmúlnak és megragadom a kezét. Ujjai vasmarokként a csuklómra szorulnak, egy röpke pillanatig nem is kapok levegőt. Kiver a hideg verejték, az asszony szájára kiül egy vicsor. 
-Nem szabad mindenkiben megbíznod, kicsi lány. A látszat néha csal- szólal meg és elengedi a kezem. Én meg sikítva zuhanok a sziklás szakadékba.

Felkaptam a fejemet. A tincseim a homlokomhoz ragadtak az izzadságtól. A kezemet a szívemre tettem, próbáltam csillapítani annak eszeveszett ritmusát. Még mindig az anyó szavai jártak a fejemben. Kiszálltam a repülő üléséből és a mosdó felé vettem az irányt. Megmostam az arcomat hideg vízzel és visszatértem az utastérbe. Bianca mosolyogva aludt az ülésen. Én, még mindig a rémálomtól kísértve, remegve ültem le barátnőm mellé. Bianca nemsokára felébredt és nagyot nyújtózkodva kinyitotta a szemét.
-Úristen!- ijedt meg. -Mi van veled? Olyan fehér vagy mintha szellemet láttál volna. Talán csak nem rosszat álmodtál?- én erre bólintottam egyet és mesélni kezdtem az álmomat, amit Bianca figyelmes arccal hallgatott végig.

*Harry szemszöge*
-Hahó skacok figyeltek rám? -kérdeztem kétségbeesetten és a hajamba túrva. Louis körbe-körbe rohangált a lakásban, Niall szokás szerint zabált, Zayn nézegette a haját a tükörben, Liam meg előttem állt és mondogatta, hogy -Menjünk már, menjünk már!-. Odasétáltam a hűtőhöz, kirántottam belőle Niallt és lecipeltem a kocsihoz.
-Itt maradsz!-parancsoltam rá.
-De a sonkás-sajtos-kolbászos-ketchupos-mustáros-majonézes melegszendvicsem!-siránkozott.
-Jól van, kihozom neked, de itt maradsz!-sóhajtottam egy nagyot. Visszamentem a házba és fejbe csaptam Louist egy párnával. Csodák csodájára megállt.
-Irány a kocsi!-kiáltottam rá, mire lehajtott fejjel elkullogott. Huhh, már csak Zayn van hátra. Felkaptam a pultról egy kis kézitükröt és Zayn kezébe nyomtam. Rátettem egy tányérra Niall melegszendvicsét és azt vettem a kezembe. Liamet magam után vonszolva, Zaynt pedig előttem taszigálva végre kiértünk a kocsihoz.
-Pattanjatok be!-utasítottam őket, és én is beszálltam utánuk.
-Mehetünk végre?-kérdezte fáradtan Paul.
-Igen- bólintottam és előremásztam a hátsó ülésről az anyósülésre. Véletlenül fejbe rúgtam Louist, aki Niall kajáját akarta elvenni.
-Aúú-tapogatta meg a kobakját.
-Bocsi-rántottam meg a vállam és leengedtem a napellenzőt, amin egy kis tükör van. Megigazítottam benne a hajam, elvégre nekem is jól kell kinézni!
-Liam, milyen szaga van a hajamnak?-dugtam a fejem az arcába. Liam szakértően megszagolgatta és ráérősen válaszolt.
-Finom almaillatú egy kis csipetnyi fahéjjal fűszerezve- húzta fel kényeskedve az orrát. Felröhögtrem és előre fordultam.
-Paul itt állj meg!- kiáltottam hirtelen, és biztonsági öv híján felkenődtem a szélvédőre. A többiek csak röhögtek rajtam, de végül Louis szerencsésen levakart az üvegről.
-Harry, minek is kellett megállnunk?- csámcsogott Niall.
-Tulajdonképpen csak nekem és Liamnek kellett eljönni ide. De ha akrtok ti is bejöhettek-mutattam a mögöttünk elhelyezkedő virágboltra.
-Jujj, én hadd menjek be!-ugrándozott Louis. Én nem szóltam semmit, csak a fejemet csóválva besétáltam az üzletbe. Voltak ott koszorúk és cserepes meg persze vágott virágok is. Úgy döntöttem veszek egy csokor rózsaszín rózsát, hátha Lara örülni fog neki. Az eladónő (Valami Cassie, de eznem lényeg) becsomagolta és rákötött egy szép rózsaszín masnit is. Megvártam Liamet aki szintén rózsát vett, csak ő pirosat. Beszálltunk az autóba és elindultunk, viszont senki sem vette észre, hogy valaki kiabál mögöttünk.

*Lara szemszöge*
Leszálltunk a repülőről és kérdőn néztünk körbe. Ugyanis a fiúk nem voltak sehol. Az arcom ugyan még mindig sápadt volt kicsit, de kezdett visszatérni a szín az arcomba. Leültem egy székre és a kezemet kezdtem nézegetni. A csuklómon egy vörös folt volt, pont ott, ahol az álmomban az anyóka megszorította. Pislogtam egyet-kettőt és a folt eltűnt. Biztos csak a képzeletem játszott velem. 20 perc múlva már Bianca is türelmetlenkedni kezdett. Kimentünk a repülőtérről és szinte elvakított minket a nap. Különös. Londonban a napsütés ritka, mint a fehér holló. Jó azért annyira nem, mert végül is ma is süt a nap. Töprengésemből egy autó (pontosabban limuzin) dudálása ébresztett fel.
-Nézd Lara, ott vannak Harryék!- bökött oldalba izgatottan Bianca. Felkaptam a bőröndömet és a táskámat, majd elindultam az autó felé. A kocsi ajtaja váratlanul kicsapódott és Harry esett ki rajta. Elmosolyodtam és odaszaladtam hozzá. Harry megcsókolt és odaadott egy gyönyörű, rózsaszín rózsacsokrot.
-Köszönöm szépen, de ezt igazán nem kellett volna- mosolyodtam el, és adtam neki egy puszit. Niall is kiszállt az autóból és adott egy ölelést. Zayn elkiáltotta magát, odarohant hozzánk, és végül mindenki csatlakozott a nagy ölelésbe. De valakit hiányoltam.
-Hol van Louis?-kérdeztem felvont szemöldökkel. Mindenki kérdőn összenézett és  Liam töprengve megszólalt.
-Azt hiszem otthagytuk a virágboltosnál- gondolkozott. Niall elkezdett sikoltozni, kiabálni és körbe-körbe rohangált körülöttünk.
-Úristen! Otthagytuk Louist! Mi van, ha eltörte a kezét vagy valami? Vissza kell mennünk érte, most rögtön!- ordibált.
-Niall állj le. Visszamegyünk az üzletbe és felvesszük Lout, akinek valószínűleg nincs semmi baja- nyugtatta Niallt Harry. Beszálltunk a kocsiba és egy virágbolt előtt szálltunk ki, ami előtt Louis álldogált. Amint meglátott minket rögtön felcsillantak a szemei.
-Na végre hogy jöttetek! -mosolyodott el és amikor engem is meglátott, rögtön odarohant hozzám és megölelt.
-Már úgy vártam, hogy gyertek- szorított magához, majd ugrándozva és énekelve beszállt a kocsiba.Visszakászálódtunk a limuzinba és leültünk.
-Van egy ötletem!-szólalt meg Liam. -Mi lenne, ha felelsz vagy merszeznénk? Be kéne avatni Biancát is- mutatott Liam barátnőmre aki csak félénken elmosolyodott.
-Nekem nyolc-rántott vállat Niall és Zayn.
-Én benne vagyok- bólogatott Louis és Harry is beleegyezett.
-Jó, de csak akkor ha Lara is játszik- karolt belém Bianca én pedig igent mondtam. Harry felállt és elkért Paultól egy üveget.
-Én kezdek- dörzsölte össze a tenyerét Louis. Pörgetett és ó micsoda véletlen..... Az üveg nálam állt meg.
-Felelsz vagy mersz?- nézett rám Lou.
-Felelek-válaszoltam.
-Hmmm. Akkor meséld el azt a történetet amikor előszőr ütöttél meg egy fiút- húzta fel a szemöldökét.
-Hát jó. Szóval 2007. májusában történt. Akkor 13 éves voltam. Egy fiú, pontosabban Bianca akkori pasija elhívott fagyizni én pedig igent mondtam. Megvettük a fagyit és mindenfélét kérdezett rólam én pedig válaszoltam és ettem a fagyimat. Elmentünk sétálni egyet, és egy olyan helyre értünk ahol csak mi voltunk. Itt nekilökött egy fának és egyre csak közeledett felém. Én erre elkezdtem ütni a karját, majd a képébe nyomtam a fagyimat és elrohantam. Röviden ennyi-bólogattam.
-Hű Harry. Vigyázz nehogy egyszer a csajod az arcodba nyomja a fagyiját-röhögött. Én csak megforgattam a szemeimet és pörgettem. Az üveg Zaynnél állt meg.
-Merek-mondta gyorsan. Körülnéztem az autóban és megláttam egy fél literes Colát. Gonosz vigyor kúszott a számra.
-Öntsd magadra ezt a Colát- dobtam oda neki, mire Zayn vágott egy fancsali képet és megszólalt:
-De akkor tönkremegy a hajam-szontyolodott el.
-Zayn-néztem rá fenyegetően.
-Jól van- sóhajtott és egy hirtelen mozdulattal az üdítő egész tartalmát magára öntötte. Miután mindenki jól kiröhögte magát, Zayn pörgetett és az üveg nyaka Harryre mutatott.
-Hazza drága akkor kezdjünk is neki... Felelsz vagy mersz?-kérdezte Zayn.
-Merek-mosolyodott el Harry.
-Csókold meg Larát- adta a választ.
-Oké-tápászkodott fel Harry és rám nézett. Aprót bólintottam. Kisimította az arcomból a tincseket és megcsókolt. Hosszan és lágyan. De ekkor Paul egy hatalmasat fékezett és mi az autó hátsó részébe gurultunk. Harry megölelt és felálltunk. Úgy tűnik megérkeztünk. De az ablakon keresztül megláttam egy személyt, akit szerintem jogom van utálni. Kipattantam a kocsiból és dühösen odatrappoltam hozzá. Tudtam, hogy a többiek figyelik minden lépésemet. Amikor odaértem a szőke kis plázaci8cához, se szó se beszéd egyszerűen felpofoztam, de olyan erősen hogy elesett.
-Neked meg mi bajod van?- kérdezte értetlenül.
-Lenyúltad a pasimat te hülye normálatlan kis szépművészeti agyagedény!-ordítottam teljesen kikelve magamból.
-Te ki vagy?-nézett rám még mindig értetlenül.
-Lara Taylor, Harold Edward Styles barátnője-válaszoltam karba tett kézzel. Úgy pattan föl, mintha puskából lőtték volna ki.
-Teeee! Te vágtad le a hajamat az óvodában!- szögezte nekem a tökéletesen manikűrözött mutatóujját. -Ezért most megfizetsz te kis pi***!-kiabálta és nekem ugrott, de elhajoltam előle, így célt tévesztett. Megragadtam a haját és jó erősen meghúztam, mire ő visítani kezdett, mint egy fába szorult féreg.
-Csajbunyóóó!-ordította Louis boldogan és odafutott hozzánk, persze nem azért hogy szétválasszon, hanem azért hogy nézzen minket. Chloé abbahagyta a visítást és megragadta a karomat.Megpróbált megütni, de én egy hirtelen mozdulattal orrba vágtam, úgy hogy hátrabukott.
-Aúú te hülye nyomorult kis kö****! Most betörted az orrom!-jajdult fel. Bianca odafutott hozzám, és elrángatott.
-Lara ne csináld, te nem vagy ilyen!-nézett rám.
-De ő volt az aki...
-Igen, akivel Harry megcsalt. Tudom. De most már szerintem megkapta a magáét, úgyhogy menjünk. De előbb nekem is meg kell csinálnom valamit-mondta és bebújt a kocsiba és egy Colás üveggel jött ki onnan. Odament Chloéhoz és az egész ragacsos üdítőt Chloé fejére zúdította.
-Oké menjünk-fogott karon Bianca és megvártuk amíg mindenki kiszáll a kocsiból, ugyanis megérkeztünk. Az egész banda leesett állal bámult rám.
-Most meg mi van?-néztem rájuk értetlenül. De ők nem szóltak egy szót sem, csak tovább bámultak. Elérkeztünk a házhoz, és Harry kinyitotta a bejárati ajtót.
-De jó ide visszatérni-nyújtózkodott Louis és ledobta magát a kanapéra.
-Eleinte lehet, hogy el fogsz tévedni ebben a házban, de egy idő után megszokod-magyaráztam Biancának aki nagyokat bólogatott. Amíg barátnőm a szobáját rendezte be, én lementem a konyháéba sütni egy kis gofrit.
-Na akkor, heten vagyunk, mindenkinek kettőt, kivéve Niall, mert neki négy gofri jár-számoltam és nekiálltam a gofri készítésének. Éppen vettem volna ki a gofrit a sütőből, amikor Louis ráugrott a hátamra, én pedig sikeresen elégettem az ujjam.
-Louis! Nézd meg mit csináltál!-mutattam fel a sérült ujjbegyemet. -Ezért te csak egy gofrit ehetsz- húztam fel az orrom.
-De Laraaaaa-húzta el a szót -Én nem akartam- biggyesztette le az ajkát. Megforgattam a szememet.
-Jól van Louis, el hiszem. De cserébe rángasd le a többieket, és mondd meg nekik, hogy eszünk- utasítottam és kitessékeltem. Hideg víz alá dugtam az elégetett ujjamat és becsavartam egy vizes zsebkendőbe. Eközben Louist figyeltem, aki megállt a lépcső alján és felordított:
-GYERTEK LE, KAJAAAAAAAAAAAAAA!!!!- és mint aki jól végezte dolgát leguggolt egy szekrény elé és a DVD-ket kezdte válogatni. Egyet külön tett a többitől, de én sejtettem, hogy mit fogunk nézni. Horrort.
Hirtelen Niall legurult a lépcsőn, és utána érkezett Harry és Zayn is (szintén gurulva). Liam és Bianca szépen komótosan sétáltak, nyugodtan átléptek a lépcső aljában heverő fiúkon és leültek az asztalhoz. Elővettem a nutellát, és én is leültem enni. Kis idő múlva Zayn, Niall, Harry, és Louis is odaszállingózott az asztalhoz. Niall, annyira teletömte magát, hogy kis híján megfulladt, és sípolva vette a levegőt. Elkezdtem rajta röhögni, de félrenyeltem a falatot és Harry Heimlich-fogás-t alkalmazott rajtam, így a gofridarabot, szerencsétlen Zayn hajába köptem. Elkezdett visítozni, és sikítozni egészen addig amíg Louis le nem pöckölte a fejéről.
-Huhh köszi Lou. Azt hittem már nem is fog véget érni-tette a szívére a kezét. Aztán végre valahára mindenki megette az ételt és így mentünk filmet nézni. Én Harry vállára hajtottam a fejem, Louis Harry ölébe hajtotta a fejét és a lábát Niall ölébe rakta. Niall és Liam között Bianca ült, akit Liam karolt át. Zayn fejel lefelé helyezkedett el, vagyis a lába a kanapén volt, a feje meg a földön. Zayn betette a filmet és a képernyőn egy film címe jelent meg: Kaptár 5 Megtorlás Óhh te jó ég... Becsuktam a szemem és csak hallgattam a filmet, nem mertem odanézni. Nem tudtam elaludni sem, mert azok a hangok... Áhhh... Eltakartam a szemem és próbáltam egy szép, virágos, napfényes rétet elképzelni, amin nyuszik ugrándoznak. De ez elég nehéz volt, mert kb. a 3 méterre lévő tévében éppen halomra gyilkolta a zombikat Milla Jovovich. (Ő a főszereplő a filmben.) Aztán szépen lassan mindenki elaludt, kivéve Louist, Harryt és engem. Arra lettem figyelmes, hogy Harry és Lou suttogva vitatkoznak.
-Nem, én nem! Kérdezd meg Larát- bökött fejével felém Harry
-Jól van, na! Inkább ő mint te!-vágta be a durcát Louis.
-Ezt most komolyan gondoltad?- biggyesztette le a száját Harry.
-Nem, csak vicceltem, nyugi-guggolt le Harry elé Louis és átölelte. Így én, mivel Harry vállán volt a fejem, sikeresen legurultam a kanapéról.
-Na, már úgy is felébredt, kérdezd meg!-mondta Harry Louisnak és visszadőlt a kanapéra.
-Nem is aludtam!-fontam össze a karomat. Legyintettem egyet és Louis felé fordultam, aki időközben elém állt.
-Lara... Azt szeretném kérdezni, hogy... Elkísérsz WC-re? Egyedül félek a sötétben!-nézett rám bociszemekkel Louis. Kimeresztett szemekkel Harry felé fordultam és eltátogtam, hogy: -Ez most komoly?!- Harry csak megvonta a vállát, és egy -Ne engem kérdezz, ő ilyen és kész-arcot vágott. Sóhajtottam egyet és felmentünk az emeletre. De most hogy Louis mondta, én is elkezdtem félni a sötétben.
-Louis bemehetek veled a WC-re?-kérdeztem.
-Miért neked is kell?- fordult felém Lou.
-Nem, de sötét van-nyavalyogtam.
-Jó gyere, de ígérd meg, hogy nem nézel oda-sandított rám.
-Oké, oké elfordulok- forgattam meg a szememet és bementünk a WC-be. Tapintatosan félrefordultam, amíg Louis pisilt. Hirtelen lépéseket hallottam kintről és hátrálni kezdtem.
-Louis, Louis-sürgettem suttogva. Megvártam, amíg Louis lehúzta a WC-t és akkor végre a nyakába ugorhattam.
-Ments meg, én nem akarok zombitáplálék lenni- temettem a fejemet a kezembe.
-Én sem. Tudod mit, szerintem te menj előre- lökött meg, én meg egy olyan- Pff, én hősöm- arccal lassan lenyomtam a kilincset. És akkorát sikítottam, hogy még én is majdnem belesüketültem.
-Te hülye! Minek kellett ennyire megijeszteni?-ütöttem meg Harryt ahol én értem.
-Jól van, bocsi- szabadkozott, és karjait remegő testem köré fonta. Én is átöleltem, és megnyugodtam kissé.
-Figyu srácok, ezt inkább fent csináljátok ne itt. És inkább ott sem, mert nem akarok futkározó kis-Harryket a lakásban- bólogatott Louis. Harry és én összenéztünk és egy -Támadás!- kiáltással lerohantuk szegény Louist.
*fél órával később*
Az ágyamban feküdtem és akárhogy is forgolódtam, nem tudtam elaludni. Amikor csak lehunytam a szememet, sikolyokat és ordításokat hallottam. Egy kis hezitálás után kikeltem az ágyból, fogytam a plüss macimat és felrohantam Harry szobájába. Óvatosan benyitottam a szobába, ahol Harry feküdt.
-Pszt. Harry-suttogtam.
-Hmm... Igen?-mormolta Harry.
-Csak azt szeretném kérdezni, hogy nem aludhatnánk együtt? Nem tudok aludni-mondtam. Harry csak fél kézzel felemelte a takarót, ami gondolom egy -Gyeré-t jelentett. Boldogan behuppantam Harry mellé, aki átkarolt és gyengéden betakargatott. Fejét a vállamra hajtotta és nyakamon éreztem meleg leheletét, amitől kirázott a hideg. Magamhoz szorítottam a kezét és mosolyogva aludtam el.

26. fejezet

 Csak Sára  külön  kérésére, kapjátok meg az új fejezetet, mert Ő várta a legjobban és ez őszintén szólva nagyon jól is esett. :) Azonban, köszönöm a 2,000- nél is több oldalmegjelenítést és hogy még Facebookon is írtatok nekem levelet. Szóval ehhez kell 4 komment és hajrá, ne lustuljunk el! ;) O xx

Éppen a ruháimat pakolásztam a bőröndömbe, amikor Nagyi bekiáltott az ajtón.
-Kicsim, csengettek!- visszakiáltottam egy -Oké-t és futottam ajtót nyitni. Bianca állt az ajtóban, a boldogságtól (és a hidegtől)  kissé kipirult arccal.
-El se hiszed, hogy mi történt!- porolta le a sapkájáról a havat.
-Te se hiszed el, hogy mi történt- mosolyodtam el. -De még el sem mesélted, hogy Liam meg te...- itt azonban nem fejeztem be a mondatot, mert mindketten idétlen  vihogásba kezdtünk. Bianca bejött a szobámba, de megcsörrent a telefonja. Én sejtettem, hogy kivel beszél, úgyhogy tovább folytattam a bőröndöm pakolását. A tegnap estéről még annyit, hogy a "nagy bejelentés" után már nem emlékeztem semmire, úgyhogy nagy valószínűséggel elaludtam. Így viszont Harrynek kellett lecipelnie a autóig és szerintem 100 %, hogy sérvet fog kapni. De hát ő mondta, hogy könnyű vagyok. Töprengésemet Bianca hangja szakította félbe.
 -Nem, te tedd le! Nem te! De mondom, hogy te! Na jó szia! Nem én nem teszem le! Igen én is szeretlek. Nem én jobban. Én meg tízszer jobban. Végtelenszer. Oké szia. Tedd le! Nem te tedd le!- ezt egy idő után megelégeltem és kikaptam a kezéből a telefont.
-Szia Liam! Igen majd látni fogod Biancát. Igen. megmondom neki, hogy szereted. Sziaaa- sóhajtottam egy nagyot és kinyomtam a telefont. Odanyújtottam volna a telefont barátnőmnek, amikor hirtelen egy éles fájdalom nyilallt a derekamba.
-Aúúú- rogytam le a földre és szorosan behunytam a szemem, hátha eltűnik ez az eget rengető fájdalom.
-Úristen!- pattant fel Bianca. -Jól vagy?- guggolt le mellém. Kinyitottam a szemem és felpillantottam Biancára.
-Persze, jól vagyok- suttogtam és felálltam. Meg kellett támaszkodnom a falban, hogy visszanyerjem az egyensúlyomat. Leültem az ágyra és észrevettem, hogy az üléstől mér nem is fáj semmim. Bianca a homlokomra tette a kezét, hogy ellenőrizze nincs-e lázam.
-Nincs semmi bajom Bianca- nyugtattam meg és lefejtegettem ujjait a fejemről.
-Akkor jó- vetett rám még egy aggodalmas pillantást barátnőm és ő is lehuppant mellém az ágyra.
-Na de miről is akartál beszélni? -fordultam felé.
-Hááát- vigyorodott el. -Na jó nem bírom magamban tartani, Liam megkérdezte, hogy nincs-e kedvem menni vele Londonba!- hadarta gyorsan és a végén sikított egy akkorát, amekkorát akkor sikított, amikor meglátta Harryt a laptopom képernyőjén. (Ó azok a régi szép emlékek! )
-Na és veled mi a helyzet?- kérdezte bájosan mosolyogva.
-Ugyanez, csak Harryvel- válaszoltam a fülemet masszírozva.
-Ííííííííííííí, akkor majd együtt, csomagoljuk be a ruháinkat, együtt utazunk, együtt megyünk dupla randira, együtt...- itt már nem figyeltem, mert gondolataim madár módjára elszárnyaltak a képzeletem birodalmába.

*Másnap* 
-Gyere mér Lara, elkésünk!- integetett nekem Bianca az apukája kocsijából, ami egyenesen a reptérre visz minket.
-Oké, oké, csak tudod nehéz ez a bőrönd, főleg, ha esőben húzza maga után az ember!- kiáltottam felé és sietve, egymás után rakva a lábaimat közeledtem az autó felé. Betettem az utazótáskámat a csomagtartóba és beszálltam az autóba. Az út csendben telt, én többnyire kifelé bámultam az ablakon és számoltam az ablakon legördülő esőcseppeket. A reptéren Bianca és az apukája (Thomas, de csak Tomnak nevezzük.) elbúcsúztak egymástól és a végén Tom engem is megölelt.
-Aztán vigyázzatok magatokra csajok!-kacsintott ránk és integetni kezdett, amíg el nem nyelte a tömeg. Egy stewardess útbaigazított minket, merre kell menni a külön magángéphez, amivel utazni fogunk. Amikor megláttam a repülőt eléggé eltátottam a számat. A gépen Harry, Niall, Zayn, Louis és Liam feje virított. Csak elköhögtem egy -Khö, khö, egók...- at, amit csak Bianca hallhatott. Barátnőm csak elvigyorodott és felszálltunk a gépre. Elhelyezkedtünk az ülésekben és mielőtt még a gép egyáltalán felszállt volna, Bianca  elaludt. Egy darabig én még ébren voltam, de békésen szuszogó barátnőmet elnézve, rám is rátört az álmosság és az eljövendő álmaim  pillangók képében útra keltek, és kilibegtek a végtelen kék égre.

25. fejezet

Sziasztok! Összeszedtem magam és próbáltam egy igazán hosszú fejezetet rittyenteni. A mai kommenthatár 4 komment, remélem be tudjátok tartani. Ááá de ami kb. 2 fejezet után jön az... Áááá! Na szóval, csak annyit mondok, hogy izgalmas lesz! O xx
 -Na nee- tátottam el a számat. Ezt maga Harry csinálta volna? Csak tátogtam mint egy hal. Odamentem az asztalhoz, amin egy kis ajándékdoboz, egy nagy csokor rózsa, egy frissen gőzölgő gofrihalom és egy kis sárga cetli volt. Először a papírdarabot vettem a kezembe. Kedves Lara! Még ne bontsd ki az ajándékot! Csak annyit kell tenned, hogy fél óra múlva elindulsz a Halászbástyához! Egyenlőre ennyit! :) Puszi: Harry Ó de édes!- gondoltam magamban. Bekaptam egyet a nutellás palacsinták közül és elmentem öltözni.Végül emellett az összeállítás mellett döntöttem:

















 Hozzácsaptam még egy táskát is, amibe a kis dobozt süllyesztettem. Kimentem az utcára és megcsodáltam a hotelt. Hogy, hogy eddig nem láttam ezt Magyarországon? Na mindegy. Fogtam egy taxit és már indultunk is a Halászbástya felé.
 Kifizettem a fuvart és felsiettem a lépcsőkön.  A szél egy zöld papírt lobogtatott. Gyorsan felkaptam, hogy nehogy beleröpüljön a Dunába. Magamhoz szorítva a papírfecnit, egy tető alá sétáltam. Szívem hevesen dobogott miközben olvastam. Kedves Lara! Látom időben ideértél. A következő állomás Anonymus szobra. Jó utazást! Puszi: Harry Megnéztem a kilátást és beálltam a buszmegállóba. A busz nemsokára jött is. Amikor a megfelelő megállóhoz értünk leszálltam. A cipőm kopogott az aszfalton. Nemsokára odaértem és felpillantottam a magas csuklyás alakra. Felmásztam a talapzatára és belepillantottam a nyitott könyvbe, mely a szobor karján feküdt. Egy rózsaszín papír volt odaragasztva. Kedves Lara! Menj 10 lépést előre, majd 5 lépést balra! Ott találsz valamit. Puszi: Harry -1, 2, 3, 4...-számoltam a lépéseket. -Akkor most balra-fordultam az adott irányba. Egy fenyőfához érkeztem. Leguggoltam és megláttam egy ezüst papírba csomagolt valamit. Kinyújtottam a kezem és pár másodperc múlva már a kezemben tartottam. Kinyitottam a dobozt és elállt a lélegzetem.

Álmélkodva forgattam a kezeim között és bátortalanul feltettem. Amikor a karkötőnek a díszdobozát véletlenül lefelé fordítottam, kihullott belőle még egy üzenet. Kedves Lara! Remélem örülsz az ajándéknak. Ne legyél türelmetlen, mindjárt vége van ennek a városban kóborlásnak. Az utolsó előtti helyszín a Budai vár. Gyere gyorsan, mert unatkozom. Puszi: Harry  Az utolsó mondaton elnevettem magam. Mosolyogva megfordítottam a papírt és eltettem a táskámba. Úgy döntöttem, hogy először busszal, majd siklóval megyek fel a várba. Elindultam a buszmegállóhoz és amikor eljött a megfelelő megálló, leszálltam. Jegyet váltottam a siklóra és az ablakon keresztül csodáltam a kilátást. Sajnos azonban túl hamar véget ért az utazás. Ezért gyalog tettem meg azt az utat ami az utolsó úti célhoz vezetett. Amikor beléptem a macskaköves udvarra azonnal megpillantottam. Ott állt lazán nekitámaszkodva a falnak, szokás szerint a telefonjával a kezében. A cipőm kopogására felpillantott. Elmosolyodtam és odarohantam hozzá. Hosszasan megölelt én pedig visszaöleltem. -Köszönöm-súgtam a fülébe. -Mit?-lepődött meg. -Mindent-mosolyodtam el és megcsókoltam. Azután megmutattam Harrynek a Budai várat és közben észre sem vettük, hogy hogy elrepült az idő. Harry bekötötte a szemem és beültetett egy bérelt kocsiba. -Vár, várj, várj! Te itt egy autóval furikáztál miközben én azon a büdös buszon utaztam? Ez most komoly?- vágtam be a "durci" fejet. Harry felnevetett és vigasztalóul átölelt. Kisegített a kocsiból és az ölébe kapott. Én persze nem láttam semmit. És Harry csak ment, ment, ment és ment. Egy idő után már le akartam szállni, mert fáztam és elgémberedtem. De Harry inkább még jobban szorított és nem engedett el. -Harry... Őszintén, nem fáradtál el?-húztam fel a szemöldököm, bár ezt ő nem láthatta. -Őszintén? De- válaszolt és tovább gyalogolt rendíthetetlenül. Azt hiszem elaludhattam a karjában, mert arra ébredtem, hogy Harry gyengéden rázogatott egy nagyon, nagyon ismerős kilátónál. Álmosan kinyitottam a szemem és pillantásom először a tájra majd Harryre esett. Először fel sem fogtam, hogy hol vagyunk. Gondolkodásképpen összehúztam a szemöldököm. Felnéztem az előttünk álló hatalmas női szoborra. -Hm csak nem a Citadella?-húztam féloldalas mosolyra a számat. -Sokáig tartott-puszilta meg Harry a homlokomat. Elővettem a táskámból azt a dobozt amit az asztalon találtam még reggel a hotelben. -Bontsd ki-bólintott egy aprót Harry. Kezem a szalag felé nyúlt és óvatosan meghúztam, mire a masni kibomlott. Már épp felemeltem volna a doboz tetejét, amikor megtorpantam. -De én nem hoztam neked semmit- pillantottam rá bűntudatos arccal. -Lara-sóhajtott egy nagyot- ki mondta, hogy én azt várom, hogy ajándékot adj? Nekem nem kell ajándék. Épp elég, hogy te itt vagy-mutatott rám Harry. Rápillantottam és levettem a doboz tetejét. Kettó Londonba szóló jegy volt benne. -Uramisten- suttogtam. -Ez.. ez most komoly? -álmélkodtam. De meg sem várva a választ a nyakába ugrottam.

24. fejezet

Sziasztok! Úgy döntöttem, hogy bevezetem a kommenthatárt. Szóval 3 komment után hozom az új részt! Jó olvasást! O xx.
 Álmosan megdörzsöltem a szememet és fordultam egyet. Hát ez nem volt olyan jó ötlet, ugyanis leestem az ágyról. Hirtelen felültem és körülnéztem, hogy hol vagyok. Feltápászkodtam és mellettem Harry aludt békésen. Lábujjhegyen kisétáltam a szobából, és elém tárult, egy lélegzetelállító nappali. Meg sem bírtam szólalni. 1. Hová tűntek a többiek? 2. Most hol vagyok? 3. Miért vagyok még mindig a tegnapi ruhámban?!? Megdörzsöltem a homlokom és kimentem a konyhába. Nekikezdtem egy gofrinak, majd megkentem nutellával és azt majszolva leültem a tévé elé. Nemsokára zajt hallottam és Harry kijött egy szál boxer alsóban (!) . Gyorsan a szemem elé kaptam a kezem és hátat fordítottam neki. -Harry légy szíves vegyél fel valamit oké?-kérleltem. -Miért? Nekem jó így-válaszolta szemtelenül és lehuppant mellém a kanapéra. Levettem a szemem elől a kezem és beszáguldottam a szobába. Kotorászni kezdtem a fiókokban, mire végre találtam egy elfogadható pólót. Visszarohantam Harryhez és a fejére dobtam a ruhadarabot. -Vedd fel, jó?-kértem és visszaültem a heverőre. Amíg Harry öltözött addig én a csatornák között lépkedtem. Már épp automatikusan nyomtam volna tovább a gombot, de megakadt a szemem valamin. Vagyis inkább valakin. Helyesbítek. Valakiken. -Uramisten Harry ezt nézd!-ütögettem a vállát, mire hajlandó volt a képernyő felé fordítani a tekintetét. -Ez nem?-kérdezte. -De-bólogattam. Mindketten árgus szemekkel figyeltük a tévét, amelyben Liam és Bianca adott interjút. -Mi történt tegnap este?-túrt bele a hajába Harry. -Hmm. Elmentünk a bálba, kiválasztották a bálkirályt és királynőt. Aztán te ittál egy alkoholmentes koktélt, én pedig elaludtam. Röviden ennyi. De várjunk csak! Ha alkoholmentes koktélt ittál, hogy hogy nem emlékszel semmire?- néztem rá. Harry megejtett egy zavart mosolyt. Összefontam a karomat és olyan -Várom a magyarázatot- pillantással vizslattam. Harry felpattant én pedig utána kiáltottam. -HAROLD EDWARD STYLES! MIT CSINÁLTÁL TEGNAP ESTE?- hát nem jártam sok szerencsével, mert Harry bezárkózott a fürdőbe és nem volt hajlandó kijönni onnan. Ezért a hotel személyzeti vécéjében kellett pisilnem. Unottan ütögettem a vécé ajtaját, amikor kopogást hallottam és benyitott a hotelszobába Louis. -Szia Louis- fordultam hátra és tovább dörömböltem az ajtón. -Na jó feladom-adtam meg magam és odamentem Louishoz. -Hol van Harry?-kérdezte, mire én a hátam mögé mutattam. Louis odasétált, majd néhány hasztalan bejutási kísérlet után, lement a recepcióra. -Hé Louis hová mész? Ne menj el!- kiáltottam utána. Louis kb. 3 perc múlva visszajött egy pótkulcsot lóbálva. Fütyörészve bedugta a zárba és elfordította a kulcsot. Kinyitotta az ajtót, mire Harry döbbenten felnézett a telefonjából. -HAROLD EDWARD STYLES! MOST NAGYON DÜHÖS VAGYOK RÁD!-ordítottam rá. Harry lebiggyesztette a száját és olyan kis óvódás hangon megszólalt. -Akkor nem is szeretsz?- kérdezte nagyokat pislogva. Arcomat a kezembe temettem és azt mondtam. -Jajj, miért nem tudok soha sem haragudni rád?-néztem fel a plafonra. -Na jó gyere ide-tártam szét a kezem egy ölelésre, mire Harry boldogan visszaölelt. -Azt hiszem én itt zavaró tényező vagyok-állt félre Louis és kisétált a nappaliba. 5 perc múlva Harry még mindig ölelgetett. -Na jó... Harry... Öhm már elengedhetnél...-szólaltam meg zavartan. Harry erre nem szólt semmit, hanem kivonszolt a nappaliba és mellesleg még mindig ölelgetett, szóval Louis is elég furán nézett ránk. Harry motyogott valamit neki, amit én nem értettem, de sejtettem, hogy ebből nem fog semmi jól kisülni. Louis egyszer csak felkapott a hátára és -hiába ellenkeztem- lecipelt a földszintre és onnan ki az utcára. Még egyszer megemlíteném, hogy még mindig a jelmezemben voltam, és mivel mindjárt tél van, így fáztam is. -Louis-dörzsölgettem meg a karomat. -Nem mehetnénk be? Fázom-toporogtam. Louis kapcsolt, hogy ha egy ujjatlan ruhában vagyok, ami mellesleg poliészter, biztosan fázni fogok, ezért elrángatott egy ruhaboltig, azzal az indokkal, hogy válasszak ruhát. -De Louis nem hagyom hogy kifizesd!-szóltam hozzá. -Nembaj akkor búcsúajándék lesz-rántotta meg a vállát. -Hát kösz, ettől most boldogabb lettem-morogtam és Louisval az oldalamon besétáltam az üzletbe. Kettő ruha között hezitáltam, mire Louis azt mondta, hogy akkor megveszi mindkettőt. Erre én persze a másikat rögtön visszatettem. Louis megkérdezte az eladótól, hogy átvehetné-e ezt a ruhát, mire a pénztáros rögtön igent mondott. Végül is ezt választottam:

Amikor kijöttünk a boltból Louis elkezdte magyarázni, hogy látott egy könyvet még Londonban, aminek az a címe, hogy a Csíkos pizsamás fiú. Én csak elhúztam a számat. -Louis szerintem az a könyv nem neked való-álltam meg. -Miért?-kérdezte döbbenten. -Louis az a könyv egy olyan fiúról szól, aki... Inkább nézd meg filmen-hagytam rá és újra elindultam. -De várj Lara, hogy érted azt hogy nem nekem való?-rohant utánam. Megforgattam a szemeimet. -Az egy dráma Louis. Én még akkor is elsírtam magam, amikor a könyvet olvastam. Nem nézném meg a filmet- csóváltam meg a fejem. -Akkor... Majd együtt megnézzük-ajánlotta Louis, mire én csak sóhajtottam egyet. -Na jó felejtsük el-legyintettem. Louis felkísért a lakosztályig, és amikor benyitottam a szobába, nem várt meglepetésben volt részem...

23.fejezet

 Drága olvasóim! Nagyon sajnálom, hogy nem írtam új fejezetet már nagyon, nagyon, nagyon rég óta. Egyszerűen elszállt az ihletem. De! Ne aggódjatok, mert ennek a történetnek nincs vége, hála B.Blankának és P. Sárának! Nagyon köszönöm nektek! Ui. Bocsi, hogy ez a rész ilyen rövid lett, a következőt igyekszem hosszabbra csinálni! O xx

-Pedig nem más mint-itt lenézett a papírjába -A gyönyörű vámpírhölgy, aki a sarokban álldogál!-üvöltötte, és a tömeg egy emberként Bianca felé fordult. -Éééés a Batman jelmezes titokzatos ember!-mutatott Liamre. Mindketten felmentek a színpadra és átvették a díjukat. Tapsolás közben éreztem, hogy egy kéz átölel. Elmosolyodtam és visszaöleltem Harryt. -Hát te hol voltál?-kérdeztem tőle. -Próbáltam elbújni egy csúnya, gonosz szárnyas néni elől-biggyesztette le az ajkát, mire elnevettem magam. A színpadon Bianca és Liam épp meghajoltak, de most pillanatnyilag Harryt figyeltem. Belenéztem abba a zöld szemekbe amiért annyi, de annyi lány vágyakozik, ránéztem a barna göndör fürtökre, amikért minden lány megtenne bármit. Elmosolyodtam és szorosan megöleltem. Harry nem kérdezett semmit, csak visszaölelt. Fejemet a vállára hajtottam és beszívtam a parfümjének illatát. Harry gyengéden eltolt magától, és lassan felemelte a fejem. Egyre közeledtünk egymáshoz, de akkor Louis hirtelen közénk ugrott. -Talán megzavartam valamit?-kérdezte tágra nyílt szemekkel, mert mindketten elég bosszúsan néztünk rá. -Hagyjátok, majd én elintézem-jött oda Niall, akinek kis gumicukrok lógtak a szájából. Amikor végre egyedül maradtunk, akkor egyetértettünk, hogy így márnem az igazi, ezért leültünk az egyik asztalhoz. Egy ajtó mögül váratlanul kijött egy pincér és megkérdezte, hogy alkoholmentes, vagy alkoholos koktélokat kérünk-e. -Alkoho-kezdett bele Harry, de közbevágtam. -Menteset- Harry kissé morcosan nézett rám, de halkan hozzátettem. -Azt hiszem te is tudod, mi történt a múltkor amikor alkoholt ittál. Azt akarod, hogy ez újra megtörténjen?-kérdeztem, mire Harry megrázta a fejét. -Akkor jó-hagytam rá és felálltam azzal az indokkal, hogy kimegyek a mosdóba. Belenéztem a tükörbe, és egy olyan valaki nézett vissza rám, akiről, meg voltam bizonyosodva, hogy nem én vagyok. Hát, nem csoda, hogy Harry megijedt tőlem. Elvigyorodtam és visszamentem Harryhez, aki már egy nagy szivárványszínű koktélt iszogatott. -Alkoholmentes?-húztam fel kérdőn a szemöldököm és az asztal oldalának támaszkodtam. -Teljes mértékben-emelte fel a poharát Harry és odanyújtott egy piros folyadékkal teli poharat. -Eperkoktél, egy eperszemnek-húzta féloldalas mosolyra a száját, mire adtam neki egy -köszönöm szépen, nagyon aranyos vagy- puszit. Megittam az italomat és közben Biancát figyeltem, aki Liammel lassúzott éppen. Elnyomtam egy ásítást és rápillantottam a fali órára. Létezik, hogy már negyed tizenkettő is elmúlt? Én ilyenkor, már rég a pihe-puha ágyikómban, a Best Friends-es párnámat ölelve alszom és fejemben kergetik egymást a jobbnál-jobb álmok. Mélázásomból Harry ébresztett fel. -Min gondolkoztál el Rara?- fordul felém. -Rara?- kérdeztem meglepetten. -Igen. Tudod a Lara névnek a második fele a ra, és így lettél Rara- magyarázta Harry. -Inkább maradok Lara -mosolyodtam el. Megint ásítottam egyet, de ezt már nem tudtam eltitkolni. -Fáradt vagy?- érdeklődött kedvesen Harry. -Egy kicsit- válaszoltam. -Na gyere, kis álmos hercegnő, hajtsd a fejed az ölembe- hívott oda magához. Megforgattam a szemeimet, de mivel nagyon álmos voltam és Harry olyan hívogatóan nézett rám azzal a két zöld szemével, hogy nem tudtam nemet mondani neki.

22. fejezet

Megszólaltak az első akkordok a hangszóróból és a gyomrom rögtön összeszorult. Már rögtön felismertem. Kelly Clarkson- Stronger. Louis bátorítóan rám mosolygott. Nyugi Lara- gondoltam. - Lélegezz ki-be. Akkor megnyugszol. Egy pillanatra lehunytam a szemem. Nem muszáj énekelnem.  De várjunk csak! Én szeretek énekelni! Sőt, akarok énekelni! A mini képernyőn felvillantak a dal első sorai. Énekelni kezdtem. Amikor az első refrénhez értem, úgy érzetem, mindent beleadok. Kiadtam magamból azokat az érzelmeket is, amiket titkoltam az emberek elől. Becsuktam a szemem. A lecsukott szemhéjamon át is éreztem, hogy egy erős reflektor megvilágít. Felnéztem és elmosolyodtam. Nem tudom miért. A dal szinte kirobbant belőlem. Csillogó szemmel hagytam abba és egyenesen egy tv kamera lencséjébe néztem. A boldog mosoly rögtön lehervadt az arcomról, de gyorsan produkáltam egy erőltetettet. –A-azt hiszem, n-nekem most mennem, k-kell- dadogtam és leviharzottam a színpadról. Megláttam egy Sminkek és egyéb díszítőelemek feliratú ajtót. Villámgyorsan befutottam rajta és bezártam magam mögött. Leültem a fal tövébe és fejemet a kezembe temettem. Hogy lehetek ilyen béna? Miért nm vettem észre, hogy kameráznak?- ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben. Halk kopogtatás zavarta meg a fejemben kavargó teóriákat. –Lara, beengedsz?- hallottam Louis hangját. –Felálltam és a kezem a kulcslyuk felé indult. A mozdulat közepén megálltam. Habozva végül is elfordítottam a zárban a kulcsot és beengedtem Louist. Leültem a szoba közepén lévő kanapéra és várakozva tekintettem Louisra. –Szóval Lara. Ne legyél dühös, de... Én hívtam ki a stábot- szemöldököm összeszaladt és csalódottan néztem Louisra. –De miért?- kérdeztem. –Hát… Mert Londonban, amikor énekelted a számunkat akkor döbbentem rá, hogy eszméletlenül jó hangod van. És arra gondoltam, hogy ezt meg kéne osztani a külvilággal is- mosolyodott el halványan. –Na de már megbocsáss… Arra nem gondoltál, hogy teljesen megváltozna az életem? Mert ha már tényleg olyan jó vagyok, mint ahogy mondtad akkor az emberek nem fognak elfelejteni. És én nem akarok úgy élni, mint egy sztár- hajtottam le a fejem. –Bocsi Lara… Erre nem gondoltam… Akkor nem engedlek ki innen, amíg a bulinak vége nem lesz- határozta el magát. – Okéé - mosolyodtam el és tekintetem a sminkcuccokra esett. –Azt hiszem, megvan, mit fogok csinálni…- néztem Louisra, mire ő ijedten megrázta a fejét. Úgy negyed óra múlva Louis kipirosított arccal, fekete (!) rúzzsa, és kék szemhéjfestékkel magát bámulta a tükörben. –Úristen! Te mit műveltél velem? – kérdezte rémülten. –Megforgattam a kezemben tartott piros körömlakkot. –Áá, a java csak most jön!

*1 óra múlva* - Köszi Lou, hogy itt maradtál velem! Igazi barát vagy! – öleltem meg (a már teljesen letisztított) Louist és kimasíroztam az ajtón. Bianca boldogan üdvözölt. –Jajj, Lara, hol voltál? Örülök, hogy visszajöttél! De pszt, mert most hirdetik meg a jelmezverseny győztesét!!!- tette keresztbe az ujját. –Hölgyeim és uraim a jelmezverseny királynője és királya pedig nem más mint…