Sziasztok! Amint láthatjátok két részre osztottam, egyrészt, mert egyben túl hosszú lett volna, másrészt Egyesek már nagyon türelmetlenkedtek :D. És olt egy harmadik ok, amiért két részre osztottam. Karácsonyra ígértem a részt, de úgy látszik mérhetetlenül lusta vagyok. És még egy hír: elkezdtem egy új blogot: The fallen angel Ha van kedved olvass bele ;) De miért is húznám tovább az időt? Jó olvasást! O xx
Egy japánkertben sétálok. Körülöttem rózsaszín virágú cseresznyefák lengetik vékony ágaikat. Egy hídhoz érek, mely alatt áttetsző vizű patakocska folydogál. Fellépek a hídra, kezem a mahagóni korláton nyugtatom. Az égen a nap hét ágra süt fölöttem, éltető és ragyogó fénnyel. Elmosolyodom, és forogni kezdek a tengelyem körül, hajamba babarózsaszín szirmok hullanak. Abbahagyom a forgást. Hirtelen egy jóságosnak tűnő öreg anyóka terem előttem, mintha egyenesen az égből pottyant volna ide. Az asszonyka rám mosolygott, de a szájából hegyes fogak törnek elő. A cseresznyefákat csupasz ágú, tüskékként az égbe meredő fák váltják fel. Az ég elkomorul, a nap elé egy nagy fekete felhő kúszik, kizárva minden szépet és jót. Mintha csak a boldogságot akarná elszívni. Ijedten hátrahúzódom, de amint egyet lépek hátrafelé, lábam alatt a deszka megreped, és eltörik. A kedves kis patakocska helyett egy sziklás szakadékban örvénylő folyót látok magam alatt. Még épp hogy sikerül megkapaszkodnom a híd szélében, hogy ne zuhanjak le. Az öregasszony leguggol hozzám, és felém nyújtja ráncos, és karmos kezét. Tétovázva meredek rá, de akkor megszólal lágy puha hangon:-Bízz bennem- kételyeim elmúlnak és megragadom a kezét. Ujjai vasmarokként a csuklómra szorulnak, egy röpke pillanatig nem is kapok levegőt. Kiver a hideg verejték, az asszony szájára kiül egy vicsor.
-Nem szabad mindenkiben megbíznod, kicsi lány. A látszat néha csal- szólal meg és elengedi a kezem. Én meg sikítva zuhanok a sziklás szakadékba.
Felkaptam a fejemet. A tincseim a homlokomhoz ragadtak az izzadságtól. A kezemet a szívemre tettem, próbáltam csillapítani annak eszeveszett ritmusát. Még mindig az anyó szavai jártak a fejemben. Kiszálltam a repülő üléséből és a mosdó felé vettem az irányt. Megmostam az arcomat hideg vízzel és visszatértem az utastérbe. Bianca mosolyogva aludt az ülésen. Én, még mindig a rémálomtól kísértve, remegve ültem le barátnőm mellé. Bianca nemsokára felébredt és nagyot nyújtózkodva kinyitotta a szemét.
-Úristen!- ijedt meg. -Mi van veled? Olyan fehér vagy mintha szellemet láttál volna. Talán csak nem rosszat álmodtál?- én erre bólintottam egyet és mesélni kezdtem az álmomat, amit Bianca figyelmes arccal hallgatott végig.
*Harry szemszöge*
-Hahó skacok figyeltek rám? -kérdeztem kétségbeesetten és a hajamba túrva. Louis körbe-körbe rohangált a lakásban, Niall szokás szerint zabált, Zayn nézegette a haját a tükörben, Liam meg előttem állt és mondogatta, hogy -Menjünk már, menjünk már!-. Odasétáltam a hűtőhöz, kirántottam belőle Niallt és lecipeltem a kocsihoz.
-Itt maradsz!-parancsoltam rá.
-De a sonkás-sajtos-kolbászos-ketchupos-mustáros-majonézes melegszendvicsem!-siránkozott.
-Jól van, kihozom neked, de itt maradsz!-sóhajtottam egy nagyot. Visszamentem a házba és fejbe csaptam Louist egy párnával. Csodák csodájára megállt.
-Irány a kocsi!-kiáltottam rá, mire lehajtott fejjel elkullogott. Huhh, már csak Zayn van hátra. Felkaptam a pultról egy kis kézitükröt és Zayn kezébe nyomtam. Rátettem egy tányérra Niall melegszendvicsét és azt vettem a kezembe. Liamet magam után vonszolva, Zaynt pedig előttem taszigálva végre kiértünk a kocsihoz.
-Pattanjatok be!-utasítottam őket, és én is beszálltam utánuk.
-Mehetünk végre?-kérdezte fáradtan Paul.
-Igen- bólintottam és előremásztam a hátsó ülésről az anyósülésre. Véletlenül fejbe rúgtam Louist, aki Niall kajáját akarta elvenni.
-Aúú-tapogatta meg a kobakját.
-Bocsi-rántottam meg a vállam és leengedtem a napellenzőt, amin egy kis tükör van. Megigazítottam benne a hajam, elvégre nekem is jól kell kinézni!
-Liam, milyen szaga van a hajamnak?-dugtam a fejem az arcába. Liam szakértően megszagolgatta és ráérősen válaszolt.
-Finom almaillatú egy kis csipetnyi fahéjjal fűszerezve- húzta fel kényeskedve az orrát. Felröhögtrem és előre fordultam.
-Paul itt állj meg!- kiáltottam hirtelen, és biztonsági öv híján felkenődtem a szélvédőre. A többiek csak röhögtek rajtam, de végül Louis szerencsésen levakart az üvegről.
-Harry, minek is kellett megállnunk?- csámcsogott Niall.
-Tulajdonképpen csak nekem és Liamnek kellett eljönni ide. De ha akrtok ti is bejöhettek-mutattam a mögöttünk elhelyezkedő virágboltra.
-Jujj, én hadd menjek be!-ugrándozott Louis. Én nem szóltam semmit, csak a fejemet csóválva besétáltam az üzletbe. Voltak ott koszorúk és cserepes meg persze vágott virágok is. Úgy döntöttem veszek egy csokor rózsaszín rózsát, hátha Lara örülni fog neki. Az eladónő (Valami Cassie, de eznem lényeg) becsomagolta és rákötött egy szép rózsaszín masnit is. Megvártam Liamet aki szintén rózsát vett, csak ő pirosat. Beszálltunk az autóba és elindultunk, viszont senki sem vette észre, hogy valaki kiabál mögöttünk.
*Lara szemszöge*
Leszálltunk a repülőről és kérdőn néztünk körbe. Ugyanis a fiúk nem voltak sehol. Az arcom ugyan még mindig sápadt volt kicsit, de kezdett visszatérni a szín az arcomba. Leültem egy székre és a kezemet kezdtem nézegetni. A csuklómon egy vörös folt volt, pont ott, ahol az álmomban az anyóka megszorította. Pislogtam egyet-kettőt és a folt eltűnt. Biztos csak a képzeletem játszott velem. 20 perc múlva már Bianca is türelmetlenkedni kezdett. Kimentünk a repülőtérről és szinte elvakított minket a nap. Különös. Londonban a napsütés ritka, mint a fehér holló. Jó azért annyira nem, mert végül is ma is süt a nap. Töprengésemből egy autó (pontosabban limuzin) dudálása ébresztett fel.
-Nézd Lara, ott vannak Harryék!- bökött oldalba izgatottan Bianca. Felkaptam a bőröndömet és a táskámat, majd elindultam az autó felé. A kocsi ajtaja váratlanul kicsapódott és Harry esett ki rajta. Elmosolyodtam és odaszaladtam hozzá. Harry megcsókolt és odaadott egy gyönyörű, rózsaszín rózsacsokrot.
-Köszönöm szépen, de ezt igazán nem kellett volna- mosolyodtam el, és adtam neki egy puszit. Niall is kiszállt az autóból és adott egy ölelést. Zayn elkiáltotta magát, odarohant hozzánk, és végül mindenki csatlakozott a nagy ölelésbe. De valakit hiányoltam.
-Hol van Louis?-kérdeztem felvont szemöldökkel. Mindenki kérdőn összenézett és Liam töprengve megszólalt.
-Azt hiszem otthagytuk a virágboltosnál- gondolkozott. Niall elkezdett sikoltozni, kiabálni és körbe-körbe rohangált körülöttünk.
-Úristen! Otthagytuk Louist! Mi van, ha eltörte a kezét vagy valami? Vissza kell mennünk érte, most rögtön!- ordibált.
-Niall állj le. Visszamegyünk az üzletbe és felvesszük Lout, akinek valószínűleg nincs semmi baja- nyugtatta Niallt Harry. Beszálltunk a kocsiba és egy virágbolt előtt szálltunk ki, ami előtt Louis álldogált. Amint meglátott minket rögtön felcsillantak a szemei.
-Na végre hogy jöttetek! -mosolyodott el és amikor engem is meglátott, rögtön odarohant hozzám és megölelt.
-Már úgy vártam, hogy gyertek- szorított magához, majd ugrándozva és énekelve beszállt a kocsiba.Visszakászálódtunk a limuzinba és leültünk.
-Van egy ötletem!-szólalt meg Liam. -Mi lenne, ha felelsz vagy merszeznénk? Be kéne avatni Biancát is- mutatott Liam barátnőmre aki csak félénken elmosolyodott.
-Nekem nyolc-rántott vállat Niall és Zayn.
-Én benne vagyok- bólogatott Louis és Harry is beleegyezett.
-Jó, de csak akkor ha Lara is játszik- karolt belém Bianca én pedig igent mondtam. Harry felállt és elkért Paultól egy üveget.
-Én kezdek- dörzsölte össze a tenyerét Louis. Pörgetett és ó micsoda véletlen..... Az üveg nálam állt meg.
-Felelsz vagy mersz?- nézett rám Lou.
-Felelek-válaszoltam.
-Hmmm. Akkor meséld el azt a történetet amikor előszőr ütöttél meg egy fiút- húzta fel a szemöldökét.
-Hát jó. Szóval 2007. májusában történt. Akkor 13 éves voltam. Egy fiú, pontosabban Bianca akkori pasija elhívott fagyizni én pedig igent mondtam. Megvettük a fagyit és mindenfélét kérdezett rólam én pedig válaszoltam és ettem a fagyimat. Elmentünk sétálni egyet, és egy olyan helyre értünk ahol csak mi voltunk. Itt nekilökött egy fának és egyre csak közeledett felém. Én erre elkezdtem ütni a karját, majd a képébe nyomtam a fagyimat és elrohantam. Röviden ennyi-bólogattam.
-Hű Harry. Vigyázz nehogy egyszer a csajod az arcodba nyomja a fagyiját-röhögött. Én csak megforgattam a szemeimet és pörgettem. Az üveg Zaynnél állt meg.
-Merek-mondta gyorsan. Körülnéztem az autóban és megláttam egy fél literes Colát. Gonosz vigyor kúszott a számra.
-Öntsd magadra ezt a Colát- dobtam oda neki, mire Zayn vágott egy fancsali képet és megszólalt:
-De akkor tönkremegy a hajam-szontyolodott el.
-Zayn-néztem rá fenyegetően.
-Jól van- sóhajtott és egy hirtelen mozdulattal az üdítő egész tartalmát magára öntötte. Miután mindenki jól kiröhögte magát, Zayn pörgetett és az üveg nyaka Harryre mutatott.
-Hazza drága akkor kezdjünk is neki... Felelsz vagy mersz?-kérdezte Zayn.
-Merek-mosolyodott el Harry.
-Csókold meg Larát- adta a választ.
-Oké-tápászkodott fel Harry és rám nézett. Aprót bólintottam. Kisimította az arcomból a tincseket és megcsókolt. Hosszan és lágyan. De ekkor Paul egy hatalmasat fékezett és mi az autó hátsó részébe gurultunk. Harry megölelt és felálltunk. Úgy tűnik megérkeztünk. De az ablakon keresztül megláttam egy személyt, akit szerintem jogom van utálni. Kipattantam a kocsiból és dühösen odatrappoltam hozzá. Tudtam, hogy a többiek figyelik minden lépésemet. Amikor odaértem a szőke kis plázaci8cához, se szó se beszéd egyszerűen felpofoztam, de olyan erősen hogy elesett.
-Neked meg mi bajod van?- kérdezte értetlenül.
-Lenyúltad a pasimat te hülye normálatlan kis szépművészeti agyagedény!-ordítottam teljesen kikelve magamból.
-Te ki vagy?-nézett rám még mindig értetlenül.
-Lara Taylor, Harold Edward Styles barátnője-válaszoltam karba tett kézzel. Úgy pattan föl, mintha puskából lőtték volna ki.
-Teeee! Te vágtad le a hajamat az óvodában!- szögezte nekem a tökéletesen manikűrözött mutatóujját. -Ezért most megfizetsz te kis pi***!-kiabálta és nekem ugrott, de elhajoltam előle, így célt tévesztett. Megragadtam a haját és jó erősen meghúztam, mire ő visítani kezdett, mint egy fába szorult féreg.
-Csajbunyóóó!-ordította Louis boldogan és odafutott hozzánk, persze nem azért hogy szétválasszon, hanem azért hogy nézzen minket. Chloé abbahagyta a visítást és megragadta a karomat.Megpróbált megütni, de én egy hirtelen mozdulattal orrba vágtam, úgy hogy hátrabukott.
-Aúú te hülye nyomorult kis kö****! Most betörted az orrom!-jajdult fel. Bianca odafutott hozzám, és elrángatott.
-Lara ne csináld, te nem vagy ilyen!-nézett rám.
-De ő volt az aki...
-Igen, akivel Harry megcsalt. Tudom. De most már szerintem megkapta a magáét, úgyhogy menjünk. De előbb nekem is meg kell csinálnom valamit-mondta és bebújt a kocsiba és egy Colás üveggel jött ki onnan. Odament Chloéhoz és az egész ragacsos üdítőt Chloé fejére zúdította.
-Oké menjünk-fogott karon Bianca és megvártuk amíg mindenki kiszáll a kocsiból, ugyanis megérkeztünk. Az egész banda leesett állal bámult rám.
-Most meg mi van?-néztem rájuk értetlenül. De ők nem szóltak egy szót sem, csak tovább bámultak. Elérkeztünk a házhoz, és Harry kinyitotta a bejárati ajtót.
-De jó ide visszatérni-nyújtózkodott Louis és ledobta magát a kanapéra.
-Eleinte lehet, hogy el fogsz tévedni ebben a házban, de egy idő után megszokod-magyaráztam Biancának aki nagyokat bólogatott. Amíg barátnőm a szobáját rendezte be, én lementem a konyháéba sütni egy kis gofrit.
-Na akkor, heten vagyunk, mindenkinek kettőt, kivéve Niall, mert neki négy gofri jár-számoltam és nekiálltam a gofri készítésének. Éppen vettem volna ki a gofrit a sütőből, amikor Louis ráugrott a hátamra, én pedig sikeresen elégettem az ujjam.
-Louis! Nézd meg mit csináltál!-mutattam fel a sérült ujjbegyemet. -Ezért te csak egy gofrit ehetsz- húztam fel az orrom.
-De Laraaaaa-húzta el a szót -Én nem akartam- biggyesztette le az ajkát. Megforgattam a szememet.
-Jól van Louis, el hiszem. De cserébe rángasd le a többieket, és mondd meg nekik, hogy eszünk- utasítottam és kitessékeltem. Hideg víz alá dugtam az elégetett ujjamat és becsavartam egy vizes zsebkendőbe. Eközben Louist figyeltem, aki megállt a lépcső alján és felordított:
-GYERTEK LE, KAJAAAAAAAAAAAAAA!!!!- és mint aki jól végezte dolgát leguggolt egy szekrény elé és a DVD-ket kezdte válogatni. Egyet külön tett a többitől, de én sejtettem, hogy mit fogunk nézni. Horrort.
Hirtelen Niall legurult a lépcsőn, és utána érkezett Harry és Zayn is (szintén gurulva). Liam és Bianca szépen komótosan sétáltak, nyugodtan átléptek a lépcső aljában heverő fiúkon és leültek az asztalhoz. Elővettem a nutellát, és én is leültem enni. Kis idő múlva Zayn, Niall, Harry, és Louis is odaszállingózott az asztalhoz. Niall, annyira teletömte magát, hogy kis híján megfulladt, és sípolva vette a levegőt. Elkezdtem rajta röhögni, de félrenyeltem a falatot és Harry Heimlich-fogás-t alkalmazott rajtam, így a gofridarabot, szerencsétlen Zayn hajába köptem. Elkezdett visítozni, és sikítozni egészen addig amíg Louis le nem pöckölte a fejéről.
-Huhh köszi Lou. Azt hittem már nem is fog véget érni-tette a szívére a kezét. Aztán végre valahára mindenki megette az ételt és így mentünk filmet nézni. Én Harry vállára hajtottam a fejem, Louis Harry ölébe hajtotta a fejét és a lábát Niall ölébe rakta. Niall és Liam között Bianca ült, akit Liam karolt át. Zayn fejel lefelé helyezkedett el, vagyis a lába a kanapén volt, a feje meg a földön. Zayn betette a filmet és a képernyőn egy film címe jelent meg: Kaptár 5 Megtorlás Óhh te jó ég... Becsuktam a szemem és csak hallgattam a filmet, nem mertem odanézni. Nem tudtam elaludni sem, mert azok a hangok... Áhhh... Eltakartam a szemem és próbáltam egy szép, virágos, napfényes rétet elképzelni, amin nyuszik ugrándoznak. De ez elég nehéz volt, mert kb. a 3 méterre lévő tévében éppen halomra gyilkolta a zombikat Milla Jovovich. (Ő a főszereplő a filmben.) Aztán szépen lassan mindenki elaludt, kivéve Louist, Harryt és engem. Arra lettem figyelmes, hogy Harry és Lou suttogva vitatkoznak.
-Nem, én nem! Kérdezd meg Larát- bökött fejével felém Harry
-Jól van, na! Inkább ő mint te!-vágta be a durcát Louis.
-Ezt most komolyan gondoltad?- biggyesztette le a száját Harry.
-Nem, csak vicceltem, nyugi-guggolt le Harry elé Louis és átölelte. Így én, mivel Harry vállán volt a fejem, sikeresen legurultam a kanapéról.
-Na, már úgy is felébredt, kérdezd meg!-mondta Harry Louisnak és visszadőlt a kanapéra.
-Nem is aludtam!-fontam össze a karomat. Legyintettem egyet és Louis felé fordultam, aki időközben elém állt.
-Lara... Azt szeretném kérdezni, hogy... Elkísérsz WC-re? Egyedül félek a sötétben!-nézett rám bociszemekkel Louis. Kimeresztett szemekkel Harry felé fordultam és eltátogtam, hogy: -Ez most komoly?!- Harry csak megvonta a vállát, és egy -Ne engem kérdezz, ő ilyen és kész-arcot vágott. Sóhajtottam egyet és felmentünk az emeletre. De most hogy Louis mondta, én is elkezdtem félni a sötétben.
-Louis bemehetek veled a WC-re?-kérdeztem.
-Miért neked is kell?- fordult felém Lou.
-Nem, de sötét van-nyavalyogtam.
-Jó gyere, de ígérd meg, hogy nem nézel oda-sandított rám.
-Oké, oké elfordulok- forgattam meg a szememet és bementünk a WC-be. Tapintatosan félrefordultam, amíg Louis pisilt. Hirtelen lépéseket hallottam kintről és hátrálni kezdtem.
-Louis, Louis-sürgettem suttogva. Megvártam, amíg Louis lehúzta a WC-t és akkor végre a nyakába ugorhattam.
-Ments meg, én nem akarok zombitáplálék lenni- temettem a fejemet a kezembe.
-Én sem. Tudod mit, szerintem te menj előre- lökött meg, én meg egy olyan- Pff, én hősöm- arccal lassan lenyomtam a kilincset. És akkorát sikítottam, hogy még én is majdnem belesüketültem.
-Te hülye! Minek kellett ennyire megijeszteni?-ütöttem meg Harryt ahol én értem.
-Jól van, bocsi- szabadkozott, és karjait remegő testem köré fonta. Én is átöleltem, és megnyugodtam kissé.
-Figyu srácok, ezt inkább fent csináljátok ne itt. És inkább ott sem, mert nem akarok futkározó kis-Harryket a lakásban- bólogatott Louis. Harry és én összenéztünk és egy -Támadás!- kiáltással lerohantuk szegény Louist.
*fél órával később*
Az ágyamban feküdtem és akárhogy is forgolódtam, nem tudtam elaludni. Amikor csak lehunytam a szememet, sikolyokat és ordításokat hallottam. Egy kis hezitálás után kikeltem az ágyból, fogytam a plüss macimat és felrohantam Harry szobájába. Óvatosan benyitottam a szobába, ahol Harry feküdt.
-Pszt. Harry-suttogtam.
-Hmm... Igen?-mormolta Harry.
-Csak azt szeretném kérdezni, hogy nem aludhatnánk együtt? Nem tudok aludni-mondtam. Harry csak fél kézzel felemelte a takarót, ami gondolom egy -Gyeré-t jelentett. Boldogan behuppantam Harry mellé, aki átkarolt és gyengéden betakargatott. Fejét a vállamra hajtotta és nyakamon éreztem meleg leheletét, amitől kirázott a hideg. Magamhoz szorítottam a kezét és mosolyogva aludtam el.
